7. Fejezet: Majd én megmutatom, milyen fából faragtak!

Alejandra

Reggel, amikor fölébredtem túl csendesnek találtam a házat ezért leszaladtam a konyhába. Az asztalon csak egy levelet láttam rajta a nevemmel.

,,Alejandra!

Reggelit találsz a hűtőben, nekem el kellett mennem az iskolába bocs, hogy csak így bejelentem, de muszáj iskolába járnod. Bocs, hogy nem beszéltem meg veled. Jeremy szintén suliban és lassan egész Mystic Falls tud a létezésedről. (Kellett elmesélnem néhány pletykásnak.) Remélem szép reggeled volt.

                                                                                                                                   Jenna.”

Na szuper suliba kell járnom. Elkéne mennem, vásárolni, de kivel? Carolinenal. Elena azt írta a naplójában, hogy imád vásárolni. Meg is fogom keresni. Bár még mindig nem akarok ájuldozást, de azért járok egyet Mystic Fallsban. – határoztam el, majd fölkaptam a bőrdzsekim. Feltettem a napszemüvegem, felkötöttem a hajam és elindultam föltérképezni a várost.

2 óra alatt végigjártam Mystic Fallst, majd betértem a Grillbe.

-         Mit hozhatok? – fordult felém egy szőke hajú srác. Levettem a napszemüvegem és rámosolyogtam.

-         Egy whisky lesz.

-         Te vagy Alejandra. Elena ikertestvére. – tátogta, mire mindenki felénk fordult és nagy szemekkel néztek.

-         Igen és te pedig…

-         Matt. – válaszolta. Elena megemlítette a naplójában. Azt írta jártak, de a srác most Carolinenal kavar.

-         A whisky? – kérdeztem.

-         El múltál 18?

-         Akkor egy jeges tea. – mosolyogtam. Bólintott és elindult az italomért, ekkor érzékeltem, hogy valaki leül mellém.

-         Taylor Lackwood.

-         Alejandra Norbury. – fogtam meg a kezét, amit nem engedett el. Ez valami Mystic Fallsi szokás? Meddig tudjuk fogni egy lány kezét? Elhúztam a kezem. Taylort is említette Elena és semmi rosszat nem írt róla, csak amit tett Vikivel, az számomra lehúzta.

-         Szóval. Hogy találtál ide?

-         Mi közöd hozzá? – kérdeztem ugyan olyan mosollyal és ugyanolyan hanglejtéssel, mint ő. Elkomorodott, majd elment.

-         Szia! Mizu? – ült le mellém Selena.

-         Semmi. – emeltem fel a jeges teám, mert épp akkor érkezett meg. – Ismerkedem.

-         Bemutatnálak az unokatestvéremnek.

-         Bonnienak? – kérdeztem. Elena naplójából rájöttem, hogy ki ő és, hogy boszorkány.

-         Már ismered?

-         Olvastam Elena naplóját. Te is boszorkány vagy? – suttogtam a végét. Elkomorodott, de bólintott, majd egy kis félelem vegyült az arcára.

-         Baj? Zavar?

-         Dehogy. – ráztam a fejem, mire láthatóan megkönnyebbült.

-         De még nem ismered személyesen.

-         Bemutathatsz neki. – mosolyogtam. – Szívesen megismerném.

-         Ő, Elena legjobb barátnője volt. És Caroline is ott lesz.

-         Oké. – bólintottam. Kifizettem az italom, majd visszafordultam Sel felé. – Mikor?

-         Most?

-         Mehetünk. – bólintottam.

Fél óra múlva már a Bennett ház előtt álltunk. Selena lazán belépett a házba velem a nyomában. Mikor beértünk megláttam egy szőke és barna hajú lányt. A szőke biztos Caroline, a barna pedig Bonnie.

-         Sziasztok. – köszöntem, mire nekik a szavuk is elakadt. Pont olyanok voltak, mint Stefan és Damon, csak női változatban.

-         Szia. – olvadtak fel és szinte egyszerre köszöntek. Bonnie és utána Caroline is megölelt, de akkor kikiabált egy nő a konyhából.

-         Selena, Bonnie gyertek ide. – mire mindkét lány bement.

-         Nos? – fordult felém Car. – Hogy tetszik Mistic Falls?

-         Még nem sokat láttam belőle. De minél előbb szeretnék valami ruhabolt félét találni.

-         Nagyszerű. – kiáltotta. – Mikor megyünk?

-         Most? – kérdeztem, mire elmosolyodott és karon ragadott.

Pár perc múlva már egy plázában voltunk, a városon kívül. Egy csomó olyan ruhát vettem, amit a húgom föl se húzna. Caroline boldog volt.  Majdnem egész nap ruhát próbáltunk.

-         Ez nagyon rám fért. –szólt út közben. – Rég nem vásároltam ekkorát.

-         Aha. Én sem. Oké, ismertetem a tervet: Haza viszel, felhúzzuk a legszexisebb ruháinkat és elmegyünk pasizni a Grillbe.

-         Tudod… - kezdte. – Mett.

-         Nagyon fogsz neki tetszeni. Ez biztos.

-         Oké. Menjünk.

Pár óra múlva már a szobámban, vagyis a húgom szobájában álltunk.

-         Nem akarod átrendezni?

-         Nem merek hozzáérni, mindenkinek sok emléke fűződik ehhez a helyhez. Keressek egy saját házat. – mosolyogtam. – Segítesz?

-         Persze!

-         Kifestelek és utána te engem, majd keressünk egy cuki és egyben szexi ruhát.

-         Oké.

-         Ne helyeselj. Cselekedj! – ezekre, a szavakra, lenyomott az ágyra és elkezdte kifesteni a szemem. Majd én is az övét. A ruhaválasztást is egymásnak csináltuk . Caroline egy fekete ruhát választott azt a fajtát, amelyről ordít, hogy: „ Rossz kislány vagyok.” Én pedig egy fehér ruhát fekete mellényel neki. Később már felüdülve léptünk be Grillbe és csak úgy vonzottuk a szemeket. Oda léptem a pulthoz:

-         Két whiskyt. – szóltam a pultos sráchoz – aki nem Matt volt – mosolyogva.

-         Máris.

-         Nem akarok berúgni. – mondta Car mosolyogva. – Az anyám a seriff.

Elkezdtem kotorászni a táskámba.

-         Seriff? Itt Alejandra. Igen. Bánná, ha Caroline nálam alszana? Nagyon köszönöm.  

-         Nem hiszem el, hogy fölhívtad.

-         Pedig de. – mosolyogtam a pultos srácra, mivel pont most hozta meg az italokat. – Matt?

-         Ő csak később jön be. – mondta kicsit lelombozva.

-         Caroline?

-         Köszönöm. – mosolygott ő is. Mire a srác vetett rám egy lehengerlő mosolyt és visszanézet Car-ra.

-         Nagyon szívesen.

-         Egy Bourbont. Tisztán. – szólalt meg egy ismerős hang mellőlem.

-         Egy pillanat.

-         Most! – követelte Damon, mire nem szívesen de a pultos levette rólam a szemét. Mikor elment Damon felém fordult Caroline meg lelépett.

-         Most ezt, muszáj volt? Ki akartam fizettetni vele az italom.  

-         Majd én kifizetem.

-         Nem kell. Nem vagyok rád szorulva. – el akartam menni, de megfogta a karom és visszarántott a bárszékre.

-         Beszélgessünk.

-         Nincs kedvem VELED beszélgetni. – hangsúlyoztam a veled szót. Damonnál kábé itt szakadt el a cérna, mert felpattant magával rántva engem is. Kapálóztam, de taszigált a hátsó kijárat felé.

-         Na! Normális vagy? – kérdeztem, amikor kiértünk, de ő úgy nézett rám mintha a világ 8. csodája lennék. Majd közelebb hajolt, annyira hogy éreztem a leheletét.

-         Maradj csöndben… vadmacska. – tette hozzá, majd nekilökött a falnak és megcsókolt.

Kommit! :)