3. Díj

Nagyon nagyon köszönöm a díjat Killa23 - nak. Köszönöm, hogy gondoltál rám.
Továbküldöm:
                        Emma115 - nek.

5. Fejezet: Győzködés és tallkozás

Alejandra

-         Mi van? – néztem rá, mire ő lassan elindult felém. Amikor oda ért megfogta az egyik göndör tincsemet és beigazította a fülem mögé. Mélyen a szemembe nézet. Olyan gyönyörű kék szemei vannak. Csak arra eszméltem fel, hogy a gyönyörű szemek egyre közelebb érnek hozzám. Úgy éreztem, hogy a kékség el akar nyelni… de ekkor megszólalt egy autó szirénája és elkaptam a szemem Damonról. Szinte teljesen visszanyertem a tudatom. Damon csak nagyon halkan felmordult. Fölszaladtam a szobámba és lefeküdtem most kivételesen sikerült elaludnom.

Reggel nagyon jól ébredtem. Lezuhanyoztam és felöltöztem. A választásom egy magas sarkú cipőre, egy farmernadrágra és egy mélyen kivágott pólóra esett, amit a bőrdzsekimmel takartam el. Lementem a konyhába ahol Selena beszélgetett a Salvatore fiúkkal.

-         Jó reggelt! – köszöntem.

-         Jó reggelt! – mondták majdnem egyszerre. Kitöltöttem a kávém és odaültem én is az asztalhoz.

-         Miről beszéltetek? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nem akarsz beköltözni Mystic Fallsba?

-         Nem! – vágtam rá.

-         Miért? – kérdezték egyszerre Salvatore fivérek.

-         Minek?

-         Meg szeretném látogatni az unoka testvéremet. Bonniet. – szólt közbe Sel.

-         Menj csak.

-         Itt akarsz maradni?

-         Miért ne? – kérdeztem vissza.

-         Szeretnénk bemutatni téged Elena családjának. – kezdte Stefan.

-         Miért?

-         Kössünk kompromisszumot.  Ha eljössz velünk, megmutatom a testvéred, hogy élt.

-         Rendben. – válaszoltam, csak figyelmeztessétek őket. – Nem akarom, hogy azt higgyék szellemet, látnak.

-         Jogos. – szólalt meg Sel.

-         Rendben.

-         Mikor megyünk? – kérdeztem.

-         Pakolj össze néhány ruhát. Délután indulunk. – mosolygott Damon. Bólintottam megittam a kávém, majd felmentem a szobámba.

-         Megérkeztünk. – ált meg Stefan egy nagy ház előtt. – Itt lakott Elena.

-         Ugye ne akarjátok, hogy itt maradjak?

-         Nem hazajössz velünk. – mosolygott Damon.

-         Oké. – válaszoltam, majd kiszálltam a kocsiból. Abejárati elött azonban megvártam Stefant.

-         Haza viszem a cuccokat. – szólt Damon Stefannak, majd felém fordult. - Nem mersz bemenni?

-         Mondtam, hogy nem akarom, hogy elájuljanak. – nyújtottam rá a nyelvem. Stefan mellém állt és megfogta a kezem. Hallottam, ahogy Damon beindítja a kocsit, majd elhajt. Stefan pedig bekopogott. Egy szőke nő nyitott ajtót, aki, amikor meglátott kis híján elájult, de mögé állt egy fekete hajú fiú és megfogta a kezét. Erről jutott eszembe, hogy Stefan még mindig fogja a kezem, ezért kihúztam az enyémet az övéből. A nő nem szólt semmit csak nézet végül a fekete hajú fiú szólalt meg.

-         Gyertek be. – Stefan és én besétáltunk egy előszoba féleségbe, majd őt követve a nappaliba.

-         Bocsáss meg. – kezdte a szőke hajú nő még mindig engem nézve. – De kiköpött Elena vagy és nem hiszek a szememnek. Megengednéd, hogy megöleljelek?

-         Persze. – mosolyogtam, bár hangom hallatára kicsit megijedt. De megölelt. Annyi szeretet volt az ölelésében, hogy én is ellágyultam és úgy éreztem, mintha már 100 éve ismerném. Majd a fekete fiú is megölelt. Mikor elengedett megszólalt.

-         Jeremy Gilbert vagyok, Elena öccse. Ő pedig Jenna Sommers.

-         Nagyon örülök Alejandra Norbury vagyok. – mosolyogtam.

-         Hozhatok valamit, egy kávét, teát? – nézett rám Jenna.

-         Igen, egy tea jól esne. – mosolyogtam és Jenna kiment mire oda fordultam Jeremyhez. - Megmutatnád nekem Elena szobáját?

-         Persze. – Felvezetett a lépcsőn és megállt egy szoba ellőtt. – Menj csak be.

Bementem és rögtön keresni kezdtem. Hogy mit? A naplóját. Lehet hülye, vagyok, de úgy érzem írt naplót és, hogy el kell olvasnom. Én hova tenném? Meg van! Megtaláltam!  Leültem az ágyra és elkezdtem olvasni.

Tudom, hogy nem volt szép elolvasni a testvérem naplóját, de érdekes dolgokról ír. És én elhiszek mindent, amit ír. A vámpírokról és a hasonmásunkról, meg a Bennet boszorkányokról. Felkaptam Elena nyakláncát az éjjeli szekrényről és feltettem a nyakamba. Eltettem Elena naplóját és lementem.

-         Na találtál valamit? – kérdezte Jenna amikor leértem. – Stefan elment, azt mondta, hívd föl, ha azt akarod, hogy érted jöjjön.

-         Köszönöm, és remélem nem baj, de ez a nyaklánc annyira megtetszet. – mutattam Elena láncát a nyakban. Persze nem azért hordom, mert tetszik, hanem a vasfű miatt.

-         Persze, hogy nem baj. Jól áll neked.

Véleményeket várok! : )

4. Fejezet: Sokkoló igazság

Alejandra

-          Damon? Hát ti? – kérdezte Sel, de a fiúk nem válaszoltak, csak mély megdöbbenéssel figyeltek.

-         Alejanda, Ők itt Stefan és Damon Salvatore. – mutatott az egyikre, majd a másikra. – Ők… rokonai Zachnek.

-         Sziasztok! – köszöntem, de ők még mindig csak engem néztek. Aztán az egyik megmozdúlt.

-         Nagyon örülök, Stefan Salvatore. – nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.

-         Olyanok vagytok, mintha nem láttatok volna még fehér embert. – nevetett Sel.

-         Csak udvariatlanság. Damon Salvatore. – nyújtotta a kezét ő is, de csak ekkor vettem észre, hogy a kezem Stefanébe maradt, nem engedte el. Kihúztam a kezem az övéből és megfogtam Damonét. Stefan csalódottnak tűnt.

-         Na jó! – csapta össze Sel a kezét. – Mi bajotok?

-         Elena meghalt. – suttogta Stefan, de én nem értettam. Ki az, az Elena? De Selena velem ellentétben nagyon is megértette és elkomorult, majd ő is úgy nézet rám, mintha nem ismerne meg.

-         Most mi van? – kérdeztem.

-         Alejandra, tudod volt egy testvéred.

-         Nem tudok róla. – válaszoltam.

-         Azt tudod, honnan származol? – kérdezte Stefan.

-         Mystic Fallsból.

-         Igen. És kik voltak a szüleid?

-         Nem tudom, csak azt, hogy egy időre Zach fogadott örökbe. – mondtam egy szuszra.

-         Volt egy ikertestvéred. – válaszolt Damon.

-         Volt?

-         Igen, Elena nemrég meghalt. – válaszolta most a fiatalabbik Salvatore. Kiszedtem a kezem Damon kezéből és leültem az ágyra. Ez még nekem is sok. Testvér? Ráadásul egy ikertestvér? És halott?

-         Jól vagy? – nyúlt utánam Stefan. Mire én arrébb löktem a kezét és bólintottam.

-         És a szüleim? – néztem vissza rájuk.

-         Elenát is örökbe fogadták, de ha szeretnéd megismerni az igazi szüleidet még mind a kettő a városban, van. – mondta Damon. Megráztam a fejem, ez egy határozott nemet jelentett. Nem akarom őket megismerni. Semmi közük hozzám.

-         Nektek mi közötök a testvéremhez?

-         Együtt jártunk. – felelte Stefan, majd előhúzott egy képet a pénztárcájából. Felém, nyújtotta el is, fogadtam, majd megnéztem. A lány a képen kiköpött én voltam.

-         Már értem miért néztetek ki úgy, mint aki szellemet lát. – válaszoltam a húgomat nézve.

-         Selena kaphatnánk két szobát? – fordult végül Damon Sel felé.

-         Igen, gyertek. – intette ki őket barátnőm, de Stefan szinte itt sem volt belefeledkezett a látványomba. Rámosolyogtam, mire vette a lapot és követte Selenát. Újra elkezdtem a fényképet nézni különbségeket keresve. Az én hajam göndör az övé egyenes. Rajta látszott, hogy tipikus jó kislány, én nem vagyok az. Lefeküdtem, de nem jött álom a szememre ezért magamra kaptam egy köpenyt a csipkés kombinére és lementem a konyhába. Kivettem a hűtőből a tejet és kitöltöttem egy pohárba.

-         Nem tudsz aludni? – kérdezte egy hang mögülem. Meg sem kell fordúlnom, hogy tudjam Damon áll mögöttem.

-         Nem. – fordultam meg. – De ahogy látom te sem.

-         Én ilyenkor sose alszom. – mondta, vagy inkább suttogta mivel az ajkaink, majdnem összeértek. Amikor meg akart csókolni elhajoltam és leültem az asztalhoz.

-         Ravasz. – jegyeztem meg, mire egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém. Leült mellém és végignézte, ahogy megiszom a tejemet.

-         A világ nyolcadik csodáját látod? – kérdeztem, mire csak bólintott. Elmostam a poharat, majd elindultam az emeletre. Vagyis elindultam volna, ha Damon nem állja el az utam.

-         Mi van? – néztem rá, mire ő lassan elindult felém.

Véleményeket várok : )

3. Fejezet: Úgyis megtalálom!

Damon

Elmentem Forbes serifhez hátha tud segíteni.

-         A seriff bent van? – kérdeztem.

-         Igen, e nem fogad látogatókat.

-         Mondja meg neki, hogy Damon Salvatore keresi.

-         Egy pillanat. – felvette a kagylót, majd elkezdet beszélni. – Bemehet.

-         Köszönöm. – mosolyogtam, majd benyitottam.

-         Damon mi járatban?

-         Segítenie kéne.

-         Miben? – kérdezte én meg felé nyújtottam a naplót. Miután elolvasta ő is olyan fejet vágott, mint én.

-         Nem tudja kideríteni, kihez került a kisbaba?

-         De megpróbálom. Beírom a keresőbe Alejandra a keresztneve és1993 – ban született. – motyogta. – Alejandra Norbury.

-         Kinyomtatná nekem, kérem.

-         Persze és, ha megtalálja, kérem, szóljon.

-         Persze, mindenképpen. – válaszoltam. – Viszontlátásra.

-         Viszlát, Damon.

Kimentem az ajtón és beültem a kocsimba. Alejandra Norbury. Atlanta. Teljesen úgy néz ki, mint Elena. Vajon milyen lesz? Kedves, jámbor vagy erős és vad? Hogy fog reagálni, ha meglát minket? De nem is ismer minket. Ez azt jelenti, hogy van esély, hogy nem is fogja kedvelni Stefant. Időközben haza is értem.

-         Na? – kérdezte Stefan az ajtóból.

-         Jól vagyok köszi.

-         Mit tudtál meg?

-         Alejandra a neve. – húztam az idegeit.

-         Damon!

-         Alejandra Norbury. Itt az aktája. – nyomtam a kezébe a lapokat, és azonnal elkezdte olvasni.

-         Atlanta. – olvasta hangosan.

-         Indulhatunk?

3 órát utaztam Stefan mellett. Miért kell állandóan az agyamra mennie. Nem fogom letámadni Alejandrat.

-         Itt vagyunk. – mutatott Stefan egy agy házra. Leparkoltam a ház előtt, majd elindultam, de Stefan elkapott. – Várj! Nem ronthatsz csakúgy rájuk.

-          Ugyan miért nem?

-         Mert a lányuk nem ismer. Mi van, ha szóba se állnak velünk?

-         Mondjuk azt, hogy Zach küldött. – motyogtam, mire Stefan bólintott és elengedet. Oda mentem a bejárati ajtóhoz és kopogtam.

-         Tessék? – nyitott ajtót egy nő, olyan bejáró ruhában.

-         Itthon van Mr. és Mrs. Norbury? – kérdeztem.

-         Igen. Jöjjenek be.

-         Miben segíthetek? – kérdezte egy férfihang a nappaliból. Bementünk és megláttuk, hogy egy nő és férfi ül bent.

-         A lányukat Alejandrat keressük. – válaszolt Stefan. A szobában lehűlt a levegő. A férfi és a nő megkövülten ültek.

-         Kik maguk?

-         Zach küldött, hogy nézzük meg Alejandrat.

-         Én nem ismerek ilyen nevű lányt. – tagadta. – Távozzanak! Most!

Kelletlenül, de ki mentünk. Tuti, hogy hazudnak. Beültünk a kocsiba és vártunk. Szerintem Stefan is és én is elaludhattunk, mert arra ébredtem, hogy valaki megkocogtatja az ablaküveget. Amikor kinéztem, láttam, hogy a nő az.

-         Alejandra nem ért oda Zach-hez? – kérdezte.

-         Hozzánk indult?

-         Igen, megadtam Zach cmét neki. Kérem, vigyázzanak rá és mondják meg neki, hogy szereem.

-         Rendben. – mosolygott Stefan. – Megmondjuk.

A nő bólintott és elment. Beindítottam az autót és elindultunk.

-         Mi lenne, ha meg állnánk Georgiaban? – kérdeztem Stef-et?

-         Miért?

-         Csak beköszönök valakinek.

-         Oké. – válaszolta, majd a beszélgetés innen véget ért. Betéve tudom Selenához az utat. Amikor feltűnt a ház lassítottam, majd pont előtte megálltam. Bentről nevetés hallatszott az egyik Selenáé a másik, a másik… Elenáé?

Köszönés nélkül rontottam be a házba, egész az emeletig. Benyitottam a vendégszobába. Stefan a nyomomban volt és ő is úgy elképedt, mint én.

-         Damon? Hát ti? – kérdezte Sel, de nekünk egy szó se jött ki a szánkon.

Véleményt várok! :)

2. Fejezet: Egy új élet

Alejandra

-         Anya! Elmentem! – kiáltottam az ajtóból.

-         Oké, kicsim. Ne maradj soká. – oktatott.

Felkaptam a kulcsot az asztalról és már bent is, ültem „apuci” vadonatúj kocsiában. Na hova menjünk most? Megérdemelsz egy kis kikapcsolódást. És ő is megérdemelné, hogy széttörd a kocsit. – győzködtem magam. Ki kell használnom, hogy „apa” nincs otthon, ha megjön, úgyis bezár a szobámba. Nézni se bírom, hogy anya szenved amiatt, hogy „apuci” ilyen velem. Pedig sose panaszkodok, de ha apa észre veszi, hogy megszöktem tuti, hogy megver. Volt már rá példa. Ilyenkor kérdezi anya, hogy nem-e akarok elszökni, mert ő nem bánná. De igen most ép a szökést tervezem, de hogy? Ittam és ettem rendesen, a közeli étteremben, majd hazahajtottam. Már megvolt a terv a fejemben.

-         Anya. – néztem, rá mosolyogva, majd a szobámra mutattam. Tudtam, hogy apám lefizette a szolgálókat, hogy köpjenek bármit, csinálok. Gyorsan fölszaladtam és megvártam, míg anya is föl ér.

-         Itt vagyok. – nyitott be. – Mond mi baj?

-         Meséltél a születésemről. – kezdtem, ő csak bólintott majd a szája elé tette az úját jelezve, hogy csöndben.

-          Szeretném megismerni Zach-et. – súgtam, mire megint bólintott. Papírt fogott és felírta a címét. Majd olyan szorosan megölelt, ahogy még soha. Tudta, tudta, hogy elmegyek. Esküszöm az égre, hogy ha lesz elég erőm, akkor anyát is kiszabadítom innen. – fogadtam meg magamban.

Apa haza jött, és mint mindig megint beküldött a szobámba. Ültem, vártam, majd éjfél felé kimásztam az ablakon.

Most hagyom el a régi és lépek be az új életembe. A kocsi kulcs a házban maradt, sajnálom a kocsit, de megéri. Elkezdtem sétálni az út mentén közbe, bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Vártam hátha jön valaki az úton és, majd útbaigazít.

-         Hát, te? – állt meg mellettem egy autó, majd kihajolt egy barna lány az ablakon. – Hogy kerülsz ide?

-         El szeretnék jutni… - kezdtem, majd megnéztem a címet Mystic Falls-ba.

-         Én Mystic Falls mellett lakom Georgiában. Nálam maradsz éjszakára és holnap, elviszlek Mystic Falls-ba.

-         Köszönöm. – mondtam, majd beszálltam a kocsiba.

-         Bocs a kíváncsiságért, de minek járkálsz az út szélén egyedül?  Egy szatír is felszedhetett volna.

-         Megszöktem otthonról.

-         Tudtam, hogy valami ilyesmiről van szó. Nem veszed tolakodásnak, megkérdezném miért?

-         A nevelőszüleim. Az apám nem igazán kedvelt, folyton bezárt és nem adott életteret. Tudom, hogy nem szeret.

-         Selena. – válaszolta.

-         Tessék?

-         A nevem Selena. Selena Benett. – most esett le, hogy bemutatkozik.

-         Alejandra Norbury.

-         A Norbury a mostoha szülőktől van?

-         Igen.

-         Itthon is vagyunk. Szerény a kéro csak 2 emeletes, de azért jó.

-         Kösz. – mosolyogtam, majd kiszálltunk az autóból. Selena körbevezetett és adott egy szobát. Lefekvés előtt még beszélgetni akart, ezért lezuhanyoztam és magamra csavartam egy törülközőt. Ekkor jutott eszembe, hogy semmit nem hoztam magammal, ezért törölközőben léptem ki a szobába. Selena a szekrény előtt állt.

-         Remélem nem baj, de megnéztem a ruha méreted és ugyanakkorra, mint az enyém. Úgyhoooogy, kapsz tőlem ruhát.

-         Sel, igazán nem kell. – mondtam, de a szám elé kaptam a kezem.

-         De jó, már tegezel? Ezek szerint jó barátnők leszünk. - mosolygott. Felöltöztem és beültem az ágyba mellé. Elkezdtünk beszélni ilyen dolgokról, mint a fiúk, a ruhák meg az álmok. Selena jót nevetett azon, hogy ugyanolyan az ízlésünk. De amikor az a téma jött, hogy miért akarok Mystic Falls-ba menni egy kicsit megfagyott a levegő.

-         Az, az ember, aki megtalált, vagyis az, akinek anyám, az igazi anyám oda adott, ott él, remélem még mindig. – motyogtam halkan én is alig hallottam, de Sel halotta és elkomorult.

-         Hogy hívják?

-         Zacharias Salvatore. –válaszoltam.

-         Zach. Zach nincs otthon. Élnek rokonaim és egy házam is van ott. Ott kezdte, az nem biztonságos város. – most ő suttogott. – Zach túl régen elment lehet, hogy nem is él.

-         Reménykedem benne, hogy él.

-         Holnap elmegyek és megnézem. De te ígérd meg, hogy itt maradsz.

-         De… - kezdtem.

-         Csak ígérd meg, hogy nem lépsz i a házból, amíg nem értem vissza. Ígérem mindent, elmondok, amit megtudtam, csak ígérd meg.

-         Megígérem. – sóhajtottam, majd elnyomott az álom.

Tudom, hogy rövid, de ez azért van, mert mint már említettem nem szándékoztam feltenni a netre a storyt. De a 7. fejezettől sokkal hosszabbak lesznek ígérem. És mivel ilyen rövidek ezért minden nap kaptok frisst amíg, nem írok hosszabbat.(és az időm engedi.) Véleményt várok :)

Díjak+Közlemény

Kaptam 2 díjat és még most sem hiszem el, pedig szinte még felsemm tettem a részeket ( Az első 6 fejezet már meg van.) Nagyon nagy köszönet értük Carolinenak. Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám. :)

                 

Pár dolog rólam:

• Nagyon nagy Damon rajongó vagyok ezér nagyon sok Damonos történetet olvasok. Egyszerűen abszolút Damon fan vagyok. Delena forevor. :)
• A znéket illetően minden szeretek amire lehet pörögni, vagy ha a hangulatom úgy kivánja meghallgatok egy csendes nyugis számot is.
• Nagyon jó humoromvan és, ha egyszer beindulok nehéz leállítani. Komolyan minden marhaságban benne vagyok.
• Vannak hangulat ingadozásaim. Olyan fajta, hogy egyszermég minden rendben pörgök és ugrálok, aztán meg csak ekomorodok és valahogy nem megy a nevetés. Ilyenkor persze jönnek a kérdések, hogy: Jól érzed magad? - mindenki vidámnak ismer.
• Imádok olvasni a Mystikus és a romantikus könyvek minden ízből jöhetnek.
• + egy kis háttér infó ne utáljatok, de eszembe sem volt megjeleníteni a történetet a neten. Erre az a példa, hogy az első 6 Fejezet már meg van. De a lényeg, hogy most már föltetem a storyt.

Nagyon, nagyon köszönöm, de nem tudom senkinek tovább küldeni, mert még csak most pottyantam a blogvilágba és még senkinek a blogját sem ismerem annyira. Sajnálom.

A 2. Fejezetet még ma felteszem.

Ha valakinek :kérdése, kérése, ötlete, problémája van az a angelstvdfanfiction@citromail.hu címre megírhatja.

                                                                                                                  Köszönöm és Sziasztok!

1. Fejezet: Önmarcangolás/Felfedezés

Csak holnap akartam felrakni ezt a fejezetet, de gondoltam kis kedvcsinálónak jó lesz. Szóval várom a kommikat és a véleményeket!

Stefan

Elena halott. Elena halott, halott… - suttogta egy hang a fejemben, amit legszívesebben elhallgattattam volna, de tudtam, hogy igaza van. Nagyon fájt a tudat, hogy elveszítettem, hogy nincs többé.

-         Muszály föl-le járkálnod? Idegesít. – szólalt meg Damon mögöttem. Az ő arcán is tükröződött a fájdalom, nem tudta elrejteni.

-         Hogy, hogy itt vagy? Sose szoktál ilyenkor itthon lenni.

-         Mit érdekel téged, hogy hol vagyok? – kérdezte, majd föl ment a szobájába. Miért velem történik meg mindez? Miért? Tudom, hogy sokat vétkeztem, de miért Elenát? – amíg ezen, gondolkodtam észre se vettem, hogy nem a saját szobámba vagyok, hanem Zachébe, épp ki akartam menni, amikor megláttam, hogy félig ki van húzva az íróasztalfiók. Biztos Damon turkált benne. Oda mentem, hogy betoljam, de megakadt a szemem egy rejtett rekeszen, a fiókon belül. Kihúztam, bár tudtam, hogy nem illik más dolgai közt turkálni, de kíváncsi voltam mi lehet benne. Egy régi könyv volt, amin nagy betűkkel ez ált: Zacharias Salvatore.               

Bár nem szívesen olvasok bele más naplójába, de most mégis úgy érzem Zach megengedné. Ezért átmentem a saját szobámba, lefeküdtem az ágyba és elkezdtem lapozgatni.

„1993.

Ma futni voltam, úgy éreztem, kezdek eltunyulni, de szerintem valami felső erő vezetett arra, hogy aznap elhagyjam a házat. És az se véletlen, hogy pont Mr. Gilbert rendelője előtt álltam meg. A függönyök le voltak húzva, csak az hallatszott ki, hogy Mrs. Gilbert próbál megnyugtatni egy nőt aki, ha jól hallottam épp szülni készül. Pár perc múlva már csak babasírást hallottam. 2 babáét akik, mint egy kisebb kórus úgy sírtak. Később egy nő szaladt ki az ajtón, de csak 1 baba volt a kezében, amikor meglátott rögtön odaszaladt hozzám.

-         Kérem, fogja meg a lányom. Vigyázzon rá. Kérem! – tette a karjaimba azt a pici kisbabát.

-         De… - kezdtem tiltakozni, de a nő eltűnt. Egyedül hagyott ezzel a csöppséggel a karomon…”

Hirtelen felkaptam a fejem és elkezdtem gondolkodni. 2 baba? Gilberték? Olvastam el újra a szavakat, majd tovább:

„… hazavittem a kisbabát bár tudtam, hogy nem én vagyok a megfelelő személy arra, hogy fölneveljem. Ezért oda adtam a legmegfelelőbb személynek, akiket találtam és rájuk bíztam. Csak egy kívánságom volt a babát hívják: Alejanranak.  Közben utánajártam néhány dolognak, amit nem értettem, mint például: amit én láttam igaz 2 kisbaba született az egyiket Gilberték fogadták be a másik hozzám került. A babák ikrek, két kislány. Egy kicsit megnyugodtam, hogy nem csak Alejandrat hagyták el, de ez önzőség. De egy valamit megfogadtam, a végrendeletemben mindent rá fogok hagyni, mindent megadnék azért, hogy lássam, hogy nő fel. Remélem, beszélnek neki rólam és ő, majd meg akar ismerni, még annak ellenére is, hogy én is eldobtam.”

Ennyi bőven elég. Sokkot kaptam, az nem lehet. Egyszerűen nem akartam elhinni. Ezek szerint Elenának volt egy ikertestvére? De akkor Isobel miért nem szólt?

-         Damon! – ordítottam, ahogy csak bírtam.

-         Mi van? Csak nem lelkizni akarsz?

-         Damon! Ezt, muszáj elolvasnod.

-         Ó, dehogy muszáj. – válaszolta, majd az ajtó felé vette az irányt.

-         Damon. Zach ott volt Elena születésénél.

-         Tényleg? Hogy, hogy? –jött vissza a szobába, de én válasz helyet csak odanyújtottam Zach naplóját, amit el is fogadott. El kezdte olvasni, szinte úgy belemerült, ahogy én.

-         Az nem lehet. – suttogta ő is.

-         Én is ezt mondom.

-         Azt nem írja kinek adta a babát?

-         Nem. – válaszoltam

-         Akkor megkeressük.

-         Megkeressük? – kérdeztem.

-         Én biztos. Velem jössz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-         Igen! – vágtam rá.

-         Akkor induljunk. – mosolyogta, majd elindult az ajtó felé.

Bevezető

Ez a történet a The Vampire Diaries– en alapszik. Az alap story ugyan az, de a 1X22- Alapítók napjában Stefant és Damont egyaránt beviszik az alaksorba és Elena viszi ki őket, de ő bent ragad és meghal. Elenát eltemették és Stefan meg Damon összetörnek. A történet onnan kezdődik, hogy Stefan nem tud magával mit kezdeni Elena halála után és elkezdi olvasni Zach naplóját. Rájön, hogy azon a napon, amikor Elena született, két kisbaba is született ebből adódóan Elenának van egy testvére és Stefan és Damon megfogadják, hogy mindenképpen megtalálják őt… 

Kommit kérek! Mi a véleményetek?