4. Fejezet: Sokkoló igazság

Alejandra

-          Damon? Hát ti? – kérdezte Sel, de a fiúk nem válaszoltak, csak mély megdöbbenéssel figyeltek.

-         Alejanda, Ők itt Stefan és Damon Salvatore. – mutatott az egyikre, majd a másikra. – Ők… rokonai Zachnek.

-         Sziasztok! – köszöntem, de ők még mindig csak engem néztek. Aztán az egyik megmozdúlt.

-         Nagyon örülök, Stefan Salvatore. – nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.

-         Olyanok vagytok, mintha nem láttatok volna még fehér embert. – nevetett Sel.

-         Csak udvariatlanság. Damon Salvatore. – nyújtotta a kezét ő is, de csak ekkor vettem észre, hogy a kezem Stefanébe maradt, nem engedte el. Kihúztam a kezem az övéből és megfogtam Damonét. Stefan csalódottnak tűnt.

-         Na jó! – csapta össze Sel a kezét. – Mi bajotok?

-         Elena meghalt. – suttogta Stefan, de én nem értettam. Ki az, az Elena? De Selena velem ellentétben nagyon is megértette és elkomorult, majd ő is úgy nézet rám, mintha nem ismerne meg.

-         Most mi van? – kérdeztem.

-         Alejandra, tudod volt egy testvéred.

-         Nem tudok róla. – válaszoltam.

-         Azt tudod, honnan származol? – kérdezte Stefan.

-         Mystic Fallsból.

-         Igen. És kik voltak a szüleid?

-         Nem tudom, csak azt, hogy egy időre Zach fogadott örökbe. – mondtam egy szuszra.

-         Volt egy ikertestvéred. – válaszolt Damon.

-         Volt?

-         Igen, Elena nemrég meghalt. – válaszolta most a fiatalabbik Salvatore. Kiszedtem a kezem Damon kezéből és leültem az ágyra. Ez még nekem is sok. Testvér? Ráadásul egy ikertestvér? És halott?

-         Jól vagy? – nyúlt utánam Stefan. Mire én arrébb löktem a kezét és bólintottam.

-         És a szüleim? – néztem vissza rájuk.

-         Elenát is örökbe fogadták, de ha szeretnéd megismerni az igazi szüleidet még mind a kettő a városban, van. – mondta Damon. Megráztam a fejem, ez egy határozott nemet jelentett. Nem akarom őket megismerni. Semmi közük hozzám.

-         Nektek mi közötök a testvéremhez?

-         Együtt jártunk. – felelte Stefan, majd előhúzott egy képet a pénztárcájából. Felém, nyújtotta el is, fogadtam, majd megnéztem. A lány a képen kiköpött én voltam.

-         Már értem miért néztetek ki úgy, mint aki szellemet lát. – válaszoltam a húgomat nézve.

-         Selena kaphatnánk két szobát? – fordult végül Damon Sel felé.

-         Igen, gyertek. – intette ki őket barátnőm, de Stefan szinte itt sem volt belefeledkezett a látványomba. Rámosolyogtam, mire vette a lapot és követte Selenát. Újra elkezdtem a fényképet nézni különbségeket keresve. Az én hajam göndör az övé egyenes. Rajta látszott, hogy tipikus jó kislány, én nem vagyok az. Lefeküdtem, de nem jött álom a szememre ezért magamra kaptam egy köpenyt a csipkés kombinére és lementem a konyhába. Kivettem a hűtőből a tejet és kitöltöttem egy pohárba.

-         Nem tudsz aludni? – kérdezte egy hang mögülem. Meg sem kell fordúlnom, hogy tudjam Damon áll mögöttem.

-         Nem. – fordultam meg. – De ahogy látom te sem.

-         Én ilyenkor sose alszom. – mondta, vagy inkább suttogta mivel az ajkaink, majdnem összeértek. Amikor meg akart csókolni elhajoltam és leültem az asztalhoz.

-         Ravasz. – jegyeztem meg, mire egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém. Leült mellém és végignézte, ahogy megiszom a tejemet.

-         A világ nyolcadik csodáját látod? – kérdeztem, mire csak bólintott. Elmostam a poharat, majd elindultam az emeletre. Vagyis elindultam volna, ha Damon nem állja el az utam.

-         Mi van? – néztem rá, mire ő lassan elindult felém.

Véleményeket várok : )