Ime a szabályok:1.Tedd ki a logót a Blogodra.
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
3.Írj ki magadról 7 dolgot.
4. Küldd tovább 7 írónak( ne felejtsd el linkelni a blogjukat)
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.
Nos, az a hét dolog rólam:
- Írok naplót. :)
- imádok shopingolni és sétálni a városban
- van egy kisöcsém aki nagyon rossz :P
- anyukámmal élek, apukámat csak látogatom
- Imádom a Black Eyed Peas- től a I GottaFeeling számot.
- Kedvenc szinem a fekete és a sötét vörös :)
- Imádom a rózsát az orhideát és a liliomot.
- http://superhero-hard.blogspot.com/
- http://rosabellaandherlifebyangee.blogspot.com/
- http://dont-turst-me.blogspot.com/
- http://bri-hunt.blogspot.com/
- http://fanfictionforeverybody.blogspot.com/
- http://amarillisz.blogspot.com/
- http://madworldkat.blogspot.com/
13. Fejezet: Megoldás
Alejandra
- Ne szórakozz! Van ellenszere, vagy nincs? – léptem közelebb Klaushoz.
- Had gondolkodjak. Talán ismerem az ellenszert. Kérdés, hogy meg-e mondom és, hogy te mit vagy hajlandó megadni érte.
- Mit szeretnél?
- Hmm, nehéz kérdés. – gondolkozott.
- Ugyan fogadok, hogy ezerszer átgondoltad már. Sőt biztos vagyok benne, hogy elő is készítetted nekem. – mosolyogtam, mire előhúzott a farzsebéből egy üvegcsét.
- Imádom a gondolkodás módodat. – szélesedett el a mosolya.
- Szóval, mit kérsz érte?
- Majd elmondom. Most vidd. – nyújtotta felém. Aztán elkapta a kezem. – Tartozol. Ne felejtsd el.
- Nem fogom.
Később már a Salvatore birtok előtt álltam. Berohantam egyenesen Damon szobájába.
- Alejandra. – suttogta.
- Itt vagyok és az ellenszer is.
Miután megitta a vért, rögtön jobban lett. Lassan fölült és rám nézett.
- Köszönöm. – suttogta. Majd egyre közelebb hajolt hozzám.
- Damon. – jött be Stef. – Tudom mi az ellenszer.
- Én is, Klaus vére. – nézett az plafonra Damon.
- Honnan? – kérdezte.
- Nem fontos, jól vagyok. – láttam rajtuk, hogy azért érdekelné őket, hogy mégis honnan van a vér, de nem szóltak. Úgy látszik nyugtom lesz. Egyelőre. Aztán megjön az én személyes őrangyalom.
2 nappal később
- Háló? – vettem fel a telefont.
- Alejandra. Hová menjek? – hallottam meg Ria hangját.
- Hol vagy?
- Georgiában.
- A főtérre. Tudod, merre van?
- Persze. Ott találkozunk. – tette le a kagylót.
Borzasztóan izgultam, vajon sokat változott. Nem hiszem. Tud majd segíteni? És, ha…
- Szia drága! – szólalt meg egy csilingelő hang a hátam mögött.
- Adriana!
- Szia! – odarohantam és megöleltem.
- Hiányoztál.
- Te is nekem. – ölelt vissza. – De mi újság?
- Damon meggyógyult. Klausról 2 napja nem hallottam.
- Oké. Hol fogok aludni?
- Nálam. Én úgyis a Salvatore házban lakok.
- Oké. Irány a Gilbert ház. – mosolygott.
- Nem először bemutatlak a Salvatore testvéreknek.
- Jól ismerem őket. Nem akarok velük találkozni.
- Oké. De nem…
- Mit nem?
- Előbb a Salvatore birtokra megyünk. – erősködtem.
- Oké. De nagy meglepetésben lesz részed. Meg fogod tudni, ki vagyok valójában. Hívd, össze a csipet csapatot én meg lepakolok nálad. Fél óra múlva ott leszek. Szia!
Oké. – gondoltam. Fél óra múlva mindenki a házban volt. Az öcsém, a barátnőim, mindenki. Amikor megjött a vendégünk.
Adriana
- Megjött. – hallottam meg Alejandra hangját az ajtó túloldaláról.
- Sziasztok! – léptem be.
- Szia! – ugrott a nyakamba védencem. Ahogy láttam Stefan és Damon nem kicsit, lepődtek meg.
Miután egyesével ismertem meg mindenkit rátértünk a tárgyra. Alejandra mindent elmesélt, ami az elmúlt napokban tőrtént. De ekkor hirtelen megláttam egy is merős arcot.
- Emily. – suttogtam, mire mindenki rám figyelt. És valóban Emily Bennetet, láttam. Teljes valójában.
- Adriana. – mondta ki a nevem. Mire Jeremy ugrott egyett. Ő is látja?
- Meg ölelnélek, de átmenne rajtad a kezem.
- Állj! Mi folyik itt? – tért észhez az egyik Bennet lány.
- Várj úgy érted, Emily itt van? – kérdezte Stefan. Lopva Jerre néztem, aki elfehéredett. Szóval nincs hozzászokva és titkolja.
- Aham.
- Hol? – kérdezte Damon. Látszott rajta, hogy hülyének néz.
- Mellettem. És még a kérdésetek előtt, igen szellemeket látok.
Csönd telepedett a helységre. Mindenki hitetlenkedve bámult. Kivéve Jeremyt az ő szemében érdeklődés volt. Majd, Emily megszólalt:
- Segítened kell nekik.
- Ugyan miben? – kérdeztem vissza. Mire a kis csoport újra vett levegőt.
- Klaus egy első, te is elsőnek számítasz…
- De én nem vagyok teljesen az, mi a lényeg? – kérdeztem vissza.
- Várj! - kezdte Jeremy - Te egy… - kezdte, de ha befejezi, felfedi magát így elhalgatott. Bátorítóan rámosolyogtam, majd folytattam.
- Mit vársz tőlem? – kérdeztem flegmán.
- Hogy tedd a dolgod, védd meg Elenát és mentsd meg a várost. Amúgy 1009 évesen. Igen is idősnek számítasz.
- Meglátom, mit tehetek. – válaszoltam nyugodtan mire eltűnt.
- Oké… Kezdjük az elején: Adriana Petrova vagyok. – nyújtottam ki a kezem. Mire az egyik Bennet megfogta.
- Selena Bennet. – bólintott egyet, majd mosolyogva elengedett.
- Bonnie. – biccentett a másik.
- Caroline Forbes.
- Jeremy Gilbert. – fogta, meg Jer a leengedett kezemet. Mire rámosolyogtam, amit ő viszonzott. Láttam Bonnie szemében az értetlenséget és egy csepp féltékenységet is. Vajon járnak? Stefan felém mozdult, majd rengeteg csodálattal a szemében megfogta a kezem.
- Stefan Salvatore. – mondta lassan.
- Várj… - kezdte Al. – Nem azt mondtad, hogy ismeritek egymást?
- De, valójában így van. – mosolygott rám gúnyosan Damon. – De azért…
Vámpír sebességgel termett előttem, majd fogta meg a kezem. Természetesen Stefanéból kitépve. Amitől ő látszólag bosszús lett.
- Damon Salvatore. – mutatkozott be, majd egy halkat morgott, hogy ne csak Stefant tüntessem ki a figyelmemmel. Felé fordultam, majd közönyösen bólintottam. Látszólag nem tetszett neki, hogy hidegen hagy, nagyon nem.
- Szóval, honnan nem ismeritek egymást? - szólalt, meg Jer.
- Kérdéseket a végén. Először elmondom, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt.
- Azt hittem hallottuk, miért vagy itt. – motyogta Bonnie ellenségesen.
- Barkobázzunk. – húztam az idegeket. – Találjátok ki hány éves vagyok.
- Sok. – vágta rá Alejandra mosolyogva.
- Igen.
- 300? – kérdezte Sel.
- Nem.
- Több? – kérdezett vissza.
- Igen.
- Több mint 600? – kérdezte Stef.
- Igen.
- Több mint 800? – szólalt meg Caroline.
- Igen. – válaszoltam megint mire mindenki elképedt.
- 900? – szállt be Damon.
- Nem.
- Több?
- Igen. – figyeltem, Jer arcát, ahogy mosolygott. Ő hallotta Emily utolsó mondatát.
- 1009? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. –mosolyogtam.
- Honnan tudtad? – tudakolta Bonnie, mire, Jer csak válat vont.
- 1202- ban születtem és 1220- ban váltam vámpírrá.
- Ki változtatott át?
- Elijah. Volt akkoriban egy húgom…
- Natalia Petrova?
- Igen. – mosolyogtam. – Natalia Petrova az első Petrova. Gondolom Klaus föloldotta az átkot. – Bólintottak, majd folytattam. – Natalia és Klaus 1220 – ban találkoztak és eljegyezték egymást.
- Szerették egymást? – kérdezte Alejandra.
- Igen. Natalia reménytelenül beleszeretett Klausba. És elég valószínű, hogy Klaus is szerette, különben a boszorkányok nem Nat-ot választották volna az átok megkötésére. – ekkor megcsörrent Al telefonja. – Ki keres?
- Klaus. – suttogta.
- Vedd fel, de engem ne említs.
- Klaus?
- Pontosan. Mi lenne, ha felugranál hozzám? – kezdte, mire megjelent egy gúnyos mosoly a számon.
- Most?
- Persze. Gyere. Várlak. – majd letette.
- Most mi lesz? – nézett rám kedvenc védencem könyörgően.
- Mi lenne? Elmész.
- De mi lesz, ha bántani akar vagy… vagy… - kezdet hisztérikus lenni, mire Dam és Stef mellé ugrottak.
- Nem hinném, hogy bántani akar, de ott leszek a közelbe. Sikíts, ha valami baj van.
- De azt mondtad, ne szóljak rólad.
- Ne is. Jobb a meglepetés ereje, de ha kellek ott leszek.
- Rendben. – bólintott.
- Csak viselkedj úgy, ahogy én szoktam.
- Oké. – mosolygott, majd elindult az ajtó felé. Hátranézett mire bólintottam.
Nagyon sajnálom a sok késést, de nagyon nem volt időm írni. De ígérem, hamarosan jön a friss. Mondjuk jövő héten. Még egyszer nagyon, nagyon köszönöm a díjat. Sziasztok. :)
u.i.:Kommit!
