Alejandra
Dűlőre jutottam. Beszélnem kell Klausszal, mindenképpen. Lesz, ami lesz.
- Klaus! – kiabáltam.
- Ez elég gyors volt. – szólalt meg a hátam mögül. – Felfrissültek az emlékeid?
- Szó szerint.
- Visszatért pár emlék? – vált egy kicsit izgatottá a hangja. – Nataliaé?
- Fogalmazhatunk így is.
- Pontosabban?
- Amikor a folyóparton kimondtad a nevét… - kezdtem.
- Igen?
- Bejött egy emlék mikor Natat bemutatták neked és az öcsédnek.
- Emlékszel, hogy néztünk ki?
- Elegánsan, egy bál volt. Vállig érő haj. – motyogtam csukott szemmel. – Cuki volt az öcséd.
Egyszer csak egy hatalmas morgást hallottam, majd a padlón találtam magam. Egyik keze a fejem fölé tekerte a saját kezeimet.
- Mi van? Csak a kérdésedre válaszoltam. – sziszegtem.
- Bizony azt tetted. – mosolygott és a másik kezével cirógatta az arcom. – Mond el, mire gondolsz.
- Szabadságra.
- Szeretnéd, hogy elengedjelek?
- Persze! – vágtam rá.
- Akkor menj szabad vagy.
- Én nem csak a testi szabadságra gondolok.
- Nem fogok lemondani rólad. Ne is várd. – ált fel engem eleresztve.
- Ugyan miért nem?
- Mert Natalia túl sokat jelent nekem.
- És te neki? – kérdeztem.
- Majd meglátjuk.
- De addig is, ha keresnél, megtalálsz, a töri tanár lakásán.
- Ne félj nem foglak. – azzal ott hagytam.
Este volt, amikor a Salvatore villába értem. Túl fáradt voltam még ahhoz is hogy át lépjem a küszöböt, de tudatnom kell velük, hogy élek. Hogy semmi bajom.
- Hahó! – kiáltottam az ajtón beérve.
- Alejandra?! – kiáltotta egy bársonyos hang.
- Stefan! – öleltem meg.
- Hol voltál? Aggódtunk.
- Sajnálom. Itthon mi újság?
- Semmi jó. – szontyolodott el.
- Miért?
- Damon egyre rosszabbul van. – motyogta.
- Mi baja?
- Vérfarkas harapás. Te nem is tudod! – kiáltott föl.
De igen, most már emlékszem Klaus mondta, hogy Damon haldoklik.
- Láthatnám? – kérdeztem reménykedve.
- A szobályában van, bár nem tetszik az ötlet.
- Nem lesz semmi baj. – adtam egy puszit az arcára megvesztegetésként.
Majd fölmentem Damonhoz. De az a látvány, ami fogadott teljesen lesokkolt. Damon az ágyon feküdt talpig verejtékben és szinte alig tudott megmozdulni.
- Damon. – suttogtam.
- Katherine. Miért?
- Damon, én vagyok Alejandra. Damon! - kiabáltam. Fel kell, hogy ismerjen!
- Katherine.
- Shh… nyugodj meg. Megszerzem az ellenszert. Megígérem. – suttogtam, majd megcsókoltam.
Sebesen futottam végig a házon, de Stef elkapott.
- Hová mész?
- Az ellenszerért. Klaushoz.
- Nem! És pont most este 9- kor? Őnem alszik? Kérlek, majd holna kitalálunk valamit. – fogott le.
- Rendben, de nincs mit átbeszélni. Holnap megyek. Jó éjt Stefan. – indultam az emeletre, de megtorpantam. – Én nem is itt lakok.
- Menj hozzám, én alszok a kanapén.
- Biztos? – kérdeztem rá.
- Biztos. Jó éjt neked is! És Alejandra?
- Hmm?
- Hol marad a jóét puszi? – kérdezte mosolyogva. Lerohantam adtam az arcára egy puszit, majd fel mentem.
Úgy döntöttem, mielőtt Klaushoz megyek, megkötöm az életbiztosításom. Mennyibe fog ez nekem kerülni. – sóhajtottam. Hát minél messzebb van annál drágább. Nagyon sokáig csörgött a telefon mire valami felvette.
- Bonjour! – szólalt meg egy fáradt női hang.
- Adriana? – kérdeztem reménykedve.
- Oui. Á qui je parle ?
- Beszélj angolul, egy kukkot se értek! – szóltam rá tudtam, hogy ő az mivel azt mondta „Oui” az, az igen.
- Kivel beszélek?
- Alejandra vagyok és te hol vagy?
- Nem tudnánk ezt megbeszélni később, hívj föl este akkor olcsóbb is.
- De hát este van. – akadtam ki.
- Ott, itt reggel 7 óra.
- Hol vagy? – kérdeztem.
- Párizsban, szívem. – motyogta.
- Kivel?
- Egy Adonisszel. És miattad ki kellett jönnöm az erkélyre nehogy felébresszem.
- Bocs, de sürgős.
- Mi olyan sürgős drágám, fogd rövidre.
- Ugye mindenkit ismersz erre felé?
- Persze. A lényeg? – nem törődtem a bunkó viselkedésével, mert tudtam, hogy nem szereti, ha fölébresztik.
- Nekem visszatérnek Natalia emlékei. Mint tudod Elena meghalt. Stefan kész káosz. Damont megharapta egy vérfarkas. Klaus pedig nem száll le rólam.
- Várj! Klaus ott van? Alejandra húzd az időt. Mentsd meg Damont és Klaustól kérj haladékot. 2 nap múlva ott vagyok. Nyugodj meg! Hozok szuvenírt. Au revoir!
- Szia!
Meg vagyok mentve. Az őrangyalom ide jön. Már csak az időt kell húznom valahogy Klausnál a többit Adriana elintézi. Lezuhanyoztam és lefeküdtem, majd kisvártatva elnyomott az álom.
Bocsi az eltünésem miatt remélem, azért megérdemlek 2-3 kommit! Főleg, mert az új lány feltűnésével rendesen felborzolom a kedélyeket.
Plusz infó a késésért: Adriana anyit elárulok, hogy nem véletlenül figyeli állandóan Alejandrát és nem véletlenül, akar vissza menni Klaus miatt. Ő is egy…
De ez majd kiderül remélem sok búzdító kommentet kapok.
U.I. : Bocs, hogy rövid lett, de most értem rá, és kész lett: 23:14 -kor.
