5. Fejezet: Győzködés és tallkozás

Alejandra

-         Mi van? – néztem rá, mire ő lassan elindult felém. Amikor oda ért megfogta az egyik göndör tincsemet és beigazította a fülem mögé. Mélyen a szemembe nézet. Olyan gyönyörű kék szemei vannak. Csak arra eszméltem fel, hogy a gyönyörű szemek egyre közelebb érnek hozzám. Úgy éreztem, hogy a kékség el akar nyelni… de ekkor megszólalt egy autó szirénája és elkaptam a szemem Damonról. Szinte teljesen visszanyertem a tudatom. Damon csak nagyon halkan felmordult. Fölszaladtam a szobámba és lefeküdtem most kivételesen sikerült elaludnom.

Reggel nagyon jól ébredtem. Lezuhanyoztam és felöltöztem. A választásom egy magas sarkú cipőre, egy farmernadrágra és egy mélyen kivágott pólóra esett, amit a bőrdzsekimmel takartam el. Lementem a konyhába ahol Selena beszélgetett a Salvatore fiúkkal.

-         Jó reggelt! – köszöntem.

-         Jó reggelt! – mondták majdnem egyszerre. Kitöltöttem a kávém és odaültem én is az asztalhoz.

-         Miről beszéltetek? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nem akarsz beköltözni Mystic Fallsba?

-         Nem! – vágtam rá.

-         Miért? – kérdezték egyszerre Salvatore fivérek.

-         Minek?

-         Meg szeretném látogatni az unoka testvéremet. Bonniet. – szólt közbe Sel.

-         Menj csak.

-         Itt akarsz maradni?

-         Miért ne? – kérdeztem vissza.

-         Szeretnénk bemutatni téged Elena családjának. – kezdte Stefan.

-         Miért?

-         Kössünk kompromisszumot.  Ha eljössz velünk, megmutatom a testvéred, hogy élt.

-         Rendben. – válaszoltam, csak figyelmeztessétek őket. – Nem akarom, hogy azt higgyék szellemet, látnak.

-         Jogos. – szólalt meg Sel.

-         Rendben.

-         Mikor megyünk? – kérdeztem.

-         Pakolj össze néhány ruhát. Délután indulunk. – mosolygott Damon. Bólintottam megittam a kávém, majd felmentem a szobámba.

-         Megérkeztünk. – ált meg Stefan egy nagy ház előtt. – Itt lakott Elena.

-         Ugye ne akarjátok, hogy itt maradjak?

-         Nem hazajössz velünk. – mosolygott Damon.

-         Oké. – válaszoltam, majd kiszálltam a kocsiból. Abejárati elött azonban megvártam Stefant.

-         Haza viszem a cuccokat. – szólt Damon Stefannak, majd felém fordult. - Nem mersz bemenni?

-         Mondtam, hogy nem akarom, hogy elájuljanak. – nyújtottam rá a nyelvem. Stefan mellém állt és megfogta a kezem. Hallottam, ahogy Damon beindítja a kocsit, majd elhajt. Stefan pedig bekopogott. Egy szőke nő nyitott ajtót, aki, amikor meglátott kis híján elájult, de mögé állt egy fekete hajú fiú és megfogta a kezét. Erről jutott eszembe, hogy Stefan még mindig fogja a kezem, ezért kihúztam az enyémet az övéből. A nő nem szólt semmit csak nézet végül a fekete hajú fiú szólalt meg.

-         Gyertek be. – Stefan és én besétáltunk egy előszoba féleségbe, majd őt követve a nappaliba.

-         Bocsáss meg. – kezdte a szőke hajú nő még mindig engem nézve. – De kiköpött Elena vagy és nem hiszek a szememnek. Megengednéd, hogy megöleljelek?

-         Persze. – mosolyogtam, bár hangom hallatára kicsit megijedt. De megölelt. Annyi szeretet volt az ölelésében, hogy én is ellágyultam és úgy éreztem, mintha már 100 éve ismerném. Majd a fekete fiú is megölelt. Mikor elengedett megszólalt.

-         Jeremy Gilbert vagyok, Elena öccse. Ő pedig Jenna Sommers.

-         Nagyon örülök Alejandra Norbury vagyok. – mosolyogtam.

-         Hozhatok valamit, egy kávét, teát? – nézett rám Jenna.

-         Igen, egy tea jól esne. – mosolyogtam és Jenna kiment mire oda fordultam Jeremyhez. - Megmutatnád nekem Elena szobáját?

-         Persze. – Felvezetett a lépcsőn és megállt egy szoba ellőtt. – Menj csak be.

Bementem és rögtön keresni kezdtem. Hogy mit? A naplóját. Lehet hülye, vagyok, de úgy érzem írt naplót és, hogy el kell olvasnom. Én hova tenném? Meg van! Megtaláltam!  Leültem az ágyra és elkezdtem olvasni.

Tudom, hogy nem volt szép elolvasni a testvérem naplóját, de érdekes dolgokról ír. És én elhiszek mindent, amit ír. A vámpírokról és a hasonmásunkról, meg a Bennet boszorkányokról. Felkaptam Elena nyakláncát az éjjeli szekrényről és feltettem a nyakamba. Eltettem Elena naplóját és lementem.

-         Na találtál valamit? – kérdezte Jenna amikor leértem. – Stefan elment, azt mondta, hívd föl, ha azt akarod, hogy érted jöjjön.

-         Köszönöm, és remélem nem baj, de ez a nyaklánc annyira megtetszet. – mutattam Elena láncát a nyakban. Persze nem azért hordom, mert tetszik, hanem a vasfű miatt.

-         Persze, hogy nem baj. Jól áll neked.

Véleményeket várok! : )