2011. május 24., kedd

9. Fejezet: Foglyul ejtve/Rituálé

Alejandra

Lassan kezdett kitisztulni a kép. Egy ágy… egy hálószoba… egy ablak… egy lány. Én? Elena?...
-         Katherine. – suttogtam, mire föl nézett és az ujjával mutatta, hogy maradjak halk, majd bólintott.
-         Örülök, hogy fölébredtél.
-         Hol vagyok? – kezdtem faggatni idegesen.
-         Alarick lakásán. – suttogta, mire megnyugodtam, hát persze hisz elaludtam a kocsiban. De valami nem stimmel, Katherine ennyire fél Ricktől vagy…
-         Mi történik itt?
-         Hát, két boszorkány épp most segít Klausnak, Alarick testéből visszamenni a sajátjába.
-         Az a Klaus? – Elena azt írta, hogy Klaus egy ősvámpír, a legkegyetlenebb lény a világon és a lakásán vagyok. De hisz fel akar áldozni! – Kikel jutnunk innen.
-         Ha akarnánk, se tudnánk, de igyál pár kortyot ebből. – nyújtott át egy kis üvegcsét. Amiből késéggel ittam is.
-         Verbéna?
-         Semmi hasznod nem veszem, ha megigéz. – rántotta a vállát.
-         Köszönöm.
De ekkor kicsapódott az ajtó és megjelent benne egy lélegzetelállító férfi:
-         Miről beszélgettek? Avassatok be. –nézet rám, majd Katre, de amikor észre vette, hogy nem válaszolunk Katherine felé fordult. – Menj, ki!
Most fogadom meg, hogy nem fogok tőle félni, sőt ugyanúgy fogok vele viselkedni, mint a többiekkel. Kit érdekel ki ő. Csak egy darab az kirakósból. Egy fő darab, de akkor is. Ahhoz, hogy kiküszöböljem a félelmet, az kell, hogy ne figyeljek a fenyegetésre és a titkaim, ne adjam ki senkinek. Klaus nem tud rólam semmit és nem is fog találni semmit. – gondolatomból kiszakadva figyeltem, ahogy Katherine föláll, majd ki megy.
-         Alejandra. – suttogta nekem Klaus. – Szeretném, ha mindent elmesélnél, amit Selenánál megbeszéltetek.
-         Menj oda és kérdezd meg tőlük. – mosolyogtam gúnyosan. Klaus közelebb lépet, de nem távolodtam el. És mikor ezt észre vette megállt.
-         De az annyira macerás. Ahoz megint vissza kéne lépnem Alarick testébe, majd rávenni Damont, hogy mondja el. Sokkal egyszerűbb megtudnom tőled.
-         Egyszerűbb lenne. – mondtam. – Ha mondanék valamit, de nem fogok.
-         Szerintem fogsz. – mosolygott.- Mi lenne, ha ide hoznám pár ismerősödet, és előtted kínoznám meg őket.
Ne add be a derekad fenyegetésnek. Ha elhiszed, hogy sebezhetetlen vagy, az is leszel. – emlékeztettem magam.
-         Kikre gondolsz? –kérdeztem teljesen nyugodttan.
-         Ott van Damon, Stefan, Caroline, Bonnie, Jenna és az unokatestvéred Jeremy is. Na és ne felejtsük el kedvenc boszinkat Selenát sem.
-         Nem érdekelnek.
-         Hazudsz.
-         Tényleg nem érdekelnek, nem vagyok ide való örülni, fogok, hogy megszabadítasz a húgom hozzá tartozóitól, már az agyamra mennek. – Klaus arcáról lefagyott a vigyor és egy szempillantás alatt előttem termet.
-         Jó elhiszem, de a haláltól csak félsz. – mosolygott, majd egy gyors mozdulattal elterített az ágyon és rám feküdt, az egyik kezével támaszkodott, a másikkal a torkomat fogta.
-         Nem! Csak az ragaszkodik az élethez, akinek céljai vannak.
-         És neked nincsenek? – engedte el a torkom.
-         Nem. Konkrét céljaim nincsenek.
-         Jó, tehát nem lesz lelkiismeret furdalásom, hogyha feláldozlak ma este.
-         Volt olyanod valaha? – kérdeztem ironikusan.
-         Talán nem.
-         Oké. Leszállnál rólam, ha már ezt ilyen szépen megbeszéltük? – lassan lekászálódott rólam, de a szemét rajtam tartotta. – Gondolom erre a 10 órára, már nem engedsz haza.
-         Jól gondolod. Valójában el akartalak engedni, de nincs biztosíték, hogy nem szöksz el. Elena azért maradt, hogy Mystic Fallsot és a szeretteit védje, de téged ez nem érdekel.
-         Be akarsz zárni egy lepukkant házba az őrült vámpírhasonmásommal, amíg te elrendezed a rituálét?
-         Pontosan.
-         És ha öngyilkos leszek?
-         Nem leszel.
-         Miből gondolod?
-         Reménykedem.
-         Tegyek a kedvedre, mi okból segítenék?
-         Segíteni fogsz?
-         Egy frászt. – vágtam rá, de eszembe jutott Selena terve.
-         Mit akarsz érte? – próbált tárgyalni.
-         Mi kéne ha este úgyis meghalok?
-         Meg van. – vágta rá, majd visszatért egy kötéllel.
-         Meg akarsz kötözni?
-         Igen. – vágta rá, majd elkezdte kötözni a kezem, de nem hagytam. – Nyughass!
Klaus miután megkötözött rögtön elment. Kint már besötétedet. Elbeszélgettük Katherinevel az időt még vártam, de elaludtam.


Arra ébredtem, hogy valaki a nyakam csókolja.
-         Most elképzeled, milyen lesz a vérem? – dünnyögtem.
-         Dehogy. Csak gondolkodom. – kuncogott fel Klaus.
-         És csak úgy tudsz gondolkodni, hogy rajtam fekszel?
-         Nem, de mégis föl kellet ébresztenem és nem akadtam hidegvizet borítani arra, a gyönyörű nyakadra. – mondta, majd fölkelt és eloldozott, ekkor vettem észre, hogy nincs rajta póló, és jó kedvében sincs.
-         Történt valami?
-         Csak Damon Salvatore azt hiszi, hogy okosabb nálam. – kapott magára egy inget, majd oda jött hozzám és felrántott maga mellé. – De nem az és most, hogy haldoklik, majd rájön.
-         Haldoklik? Kár érte, szép segge volt. – Klaus a mondatom végére elmosolyodott.
-         Mehetünk? – nyújtotta a kezét, de én figyelemre se méltatva kimentem.


Csak azt figyeltem, hogy Klaus elkezd felém sétálni. Jenna és Jules pedig halottak, Stefan a földön.
-         Készen állsz? – lépet mellém Klaus és a kezét nyújtotta, de rá se néztem, úgy sétáltam a boszorkány mellé. Klaus utánam jött, majd megállt mögöttem. Vártam a harapást, hallottam is, de nem éreztem. Kinyitottam a szemem, hogy lássam, mi folyik, de csak Klaus gondolkodó arcával találtam szembe magam.
-         Mi az? – kérdeztem, mire a számba nyomta vérző csuklóját én kénytelen voltam nyelni. Amíg lenyeltem egy kortyvért újra a hátam mögé lépet és beleharapott a nyakamba és onnan a sötétség.

Kommikat és előbb lesz a friss, de 2 kommival csak későn lesz friss!
Remélem tetszett.<3

2011. május 22., vasárnap

Most mi van?+ Morzsák

Ilyen rossz volt? Az elején 6  kommikat kaptam és most csak 2- őt. Nem tetszik? Azt is nyugodtan megírhatjátok. Úgyhogy, ha nem lesz töb, mint 4 komment nem kaptok új fejezetet, de hogy megmutassam miről maradnátok le, egy kis morzsa:

,,De ekkor kicsapódott az ajtó és megjelent benne egy lélegzetelállító férfi:
-         Miről beszélgettek? Avassatok be. –nézet rám, majd Katre, de amikor észre vette, hogy nem válaszolunk Katherine felé fordult. – Menj, ki!
Most fogadom meg, hogy nem fogok tőle félni, sőt ugyanúgy fogok vele viselkedni, mint a többiekkel. Kit érdekel ki ő. Csak egy darab az kirakósból. Egy fő darab, de akkor is. Ahhoz, hogy kiküszöböljem a félelmet, az kell, hogy ne figyeljek a fenyegetésre és a titkaim, ne adjam ki senkinek. Klaus nem tud rólam semmit és nem is fog találni semmit. – gondolatomból kiszakadva figyeltem, ahogy Katherine föláll, majd ki megy."

  • Totál Klaus és Alejandra körül forog
  • A fejezet címe: Foglyul ejtve/Rituálé
  • Hosszabb fejezet, mint lenni szokot.
Kiváncsi vagyok az előző fejezethez hány komment lesz. :)
U.I.: Oldalt szavazzatok
Pusszi: Angel

2011. május 21., szombat

8. Fejezet: Síkotok, karmolok és harapok!


Alejandra

Egy ideig hagytam Damon hadd, élvezze a csókot, majd ellöktem magamtól.
-         Rájöhettél volna már, hogy ez nálam nem jön be. – mosolyogtam, majd issza mentem a Grillbe.
-         Nem vagy mindenre kapható igaz? – jött utánam mosolyogva. Épp vissza akartam vágni, amikor megszólalt a telefonom.
-         Szia Sel! Mondd! – vettem fel a telefont.
-         Haza kell jönnöd!
-         Baj van?
-         Volt egy durva látomásom.
-         Oké. 10 perc. – tettem le. – Caroline menjünk!
-         Máris? Történt valami? – kíváncsiskodott.
-         Nem fontos. – kezdtem el taszigálni az ajtó felé.
Kint hűvös volt. Ezért Carnak adtam a bőrdzsekim.
-         Caroline! Menj haza! – szólalt meg mögöttünk egy hang.
-         De… - kezdte Car.
-         Majd én haza viszem Alejandrát. Te is menj haza. – folytatta Damon.
-         Oké, Car menj csak. – mosolyogtam.
Miután elment Damonhoz fordultam.
-         Mi volt ez?
-         Selhez megyünk. Azt mondta sürgős, úgyhogy pattanj be.
Az autóban ülve gondolkoztam tovább. Mi lehetett Sel látomásába? Miért volt annyira zaklatott? Mi folyik itt? Lehet, hogy… Az elméletezésből Damon keze szakított ki, ami mondanom sem kell „véletlenül” a combomhoz ért és ott is szándékozott maradni. Leráztam a kezét, de visszatette. Felemeltem a sajátkezem és megkarmoltam.
-         Áu. – kiáltott fel. – Ezt most miért kaptam. – nézett rám ártatlanul, de én figyelemre se méltattam.
-         Tudod… - kezdet megint beszélgetésbe. – Néha úgy érzem, mintha emberszámba sem vennél. Mintha levegőnek néznél.
-         Nem vagy ember.
-         És ez zavar? – kérdezte, kicsit hangosabban.
-         Ugyan dehogy. De egész Mystic Fallsra úgy tekintek, mint egy üveggömbre. Amelyben minden darab a helyén van.
-         Engem egy darabnak tekintesz?
-         Igen. Ki szeretnék szállni ebből az üveggömbből és messzire menni. Engem nem érdekel Mystic Falls, sem akik benne laknak. Meg akarom valósítani a saját álmaimat és nem a húgom életét élni.
-         Értem. Röviden… el akarsz menni. – erre már nem szóltam semmit.
Lassan megérkeztünk Selhez aki gyorsan leültetett minket a kanapéra. Körbenéztem és a szobában még ott volt Stefan, - aki szokásához híven engem nézet – Bonnie, Jeremy és Croline.
-         Nos? – kérdeztem, de senki sem válaszolt. Majd nagy nehezen Sel megszólalt.
-         Te vagy a hasonmás.
-         Na ne. Tényleg? – kérdeztem egy kicsit gúnyosan. Mérges voltam, hogy azért rángattak ide, hogy valami olyan dolgot mondjanak, amit tudok.
-         Tudod ez mit jelent? – emelte fel Sel a hangját.
-         Röviden és tömören annyit, hogy egy ősvámpír fel akar áldozni, hogy megtörjön valami átkot. Nem?
-         De… - dadogta. – Honnan tudod?
-         A húgom naplójából. De még mindig nem értem miért vagyok itt?
-         Azért vagy itt… - szólalt meg a hátam mögül egy hang. – hogy beteljesítsd a csali szerepét.
-         Komolyan el akartok kapni egy ősvámpírt?
-         Miért ne? – kérdezte újra hang, de még mindig nem néztem hátra. – Én is az vagyok.
Na most már érdekelt ki van a hátam mögött. Mikor a szemébe néztem egy kicsit meghökkent, mintha nem hinne a szemének. Ha jobban megnézem rá illik Elena leírása.- gondolkodtam.
-         Biztos te vagy Elijah. – mondtam ki hangosan. A többiek már meg sem lepődtek, hogy ezt is tudom. Kicsit megtántorodott a hangomtól, szerencsére ezt csak én vettem észre, majd megemberelte magát és közelebb lépet.
-         Te pedig biztos Alejandra vagy.
-         Így látszik? – kérdeztem, mire mosolygott egyet. – De visszatérve a témára. Mi a terv?
-         Bonnie és Selena. – jelentette ki Stefan.
-         Aha. Okosabb lettem.
-         A rituáléhoz Klausnak szüksége van egy vámpírra, egy vérfarkasra, egy boszorkányra, a teliholdra és a hasonmásra. Ha a telihold föl kelt egyenként kell áldoznia mindkét énjének. Először a vérfarkasnak azzal, hogy megöl egyet, majd a vámpírt is. És végül szárazra kell szívnia a hasonmást.
-         Ééés? - húztam el az „é” – t.
-         És. Klaus akkor a legsebezhetőbb, ha átváltozik. Szóval…
-         Fel kell áldoznia mindenkit.
-         Pontosan. Ez nem zavar?
-         Nem. Tudja egyáltalán, hogy létezem?
-         Valószínű. – válaszolta. Ekkor megszólalt a csengő.
-         Kinyitom. - ment Stefan az ajtóhoz, majd visszajött egy férfival.
-         Hello Rick. – köszönt Damon, akkor biztos ő a töri tanár. – A végére pont beértél.
-         Tényleg? – kérdezte, majd rám nézet. Kicsit meglepődőt, nem kicsit.
-         Hiszel a szellemekben? – kérdezte Damon mosolyogva.
-         Csak hülyéskedik Elena ikertestvére, vagyok. Alejandra Norbury. – nyújtottam a kezem.
-         Alarick Saltzmann. Na miről is maradtam le? – kérdezte egy kissé feloldódva.
-         Nem fontos. Csak beszélgettünk. Haza mehetek? – néztem Selre.
-         Persze, de valaki vigyen el. Damon? – nézett rá mire az említett fölkelt.
-         Majd én elviszem, ha úgyse avattok be, akkor haza megyek, csak előtte beugrom Jennához. Elvihetlek. – mosolygott Rick.
-         Rendben. Jó éjt! Sziasztok! – köszöntem el a csapattól.
-         Sziasztok!- köszöntek vissza.
Kiértünk Rick kocsijához, de mielőtt beszállhattam volna ő, kinyitotta az ajtót előttem.
-         Köszönöm.
-         És… - kezdett faggatni. – mikor érkeztél?
-         Nemrég.
-         Nem vagy bőbeszédű. – állapította meg.
-         De, csak fáradt vagyok.
-         Hagyjalak aludni?
-         Nem. Nem akarok aludni. – motyogtam. – Nem szeretek autóban aludni. – tettem hozzá, de valahogy mégis elnyomott az álom.

Tudom, hogy rövid lett. Sajnálom, de azért pár komit szeretnék kapni. Cserébe pedig: + info: Alarick = Klaus

2011. május 6., péntek

5. Díj :)

Új díj nagyon köszönöm - nak. Nagyon köszönöm!

Szabályok:
  1. Tedd ki a logót a blogodra!
  2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
  3. Írj magadról 7 dolgot!
  4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
  5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!
Akiknek tovább küldöm:
Nem tudom mit írhatnék még:
  • Képes vagyok déli aludni és reggel 4 -ig fönt lenni
  • Kiakaszt a töri és a biosz tanárom
  • anyukámmal és az öcsémmel élek
  • imádok írni vagy 10 mininovellám van
  • szeretek zenét hallgatni és énekelni is
Több nem jut eszembe, de remélem ennyi is elég :) A fejezet hamarosan jön és készül az aloldal is.
További szép napot!