Alejandra
Lassan kezdett kitisztulni a kép. Egy ágy… egy hálószoba… egy ablak… egy lány. Én? Elena?...
- Katherine. – suttogtam, mire föl nézett és az ujjával mutatta, hogy maradjak halk, majd bólintott.
- Örülök, hogy fölébredtél.
- Hol vagyok? – kezdtem faggatni idegesen.
- Alarick lakásán. – suttogta, mire megnyugodtam, hát persze hisz elaludtam a kocsiban. De valami nem stimmel, Katherine ennyire fél Ricktől vagy…
- Mi történik itt?
- Hát, két boszorkány épp most segít Klausnak, Alarick testéből visszamenni a sajátjába.
- Az a Klaus? – Elena azt írta, hogy Klaus egy ősvámpír, a legkegyetlenebb lény a világon és a lakásán vagyok. De hisz fel akar áldozni! – Kikel jutnunk innen.
- Ha akarnánk, se tudnánk, de igyál pár kortyot ebből. – nyújtott át egy kis üvegcsét. Amiből késéggel ittam is.
- Verbéna?
- Semmi hasznod nem veszem, ha megigéz. – rántotta a vállát.
- Köszönöm.
De ekkor kicsapódott az ajtó és megjelent benne egy lélegzetelállító férfi:
- Miről beszélgettek? Avassatok be. –nézet rám, majd Katre, de amikor észre vette, hogy nem válaszolunk Katherine felé fordult. – Menj, ki!
Most fogadom meg, hogy nem fogok tőle félni, sőt ugyanúgy fogok vele viselkedni, mint a többiekkel. Kit érdekel ki ő. Csak egy darab az kirakósból. Egy fő darab, de akkor is. Ahhoz, hogy kiküszöböljem a félelmet, az kell, hogy ne figyeljek a fenyegetésre és a titkaim, ne adjam ki senkinek. Klaus nem tud rólam semmit és nem is fog találni semmit. – gondolatomból kiszakadva figyeltem, ahogy Katherine föláll, majd ki megy.
- Alejandra. – suttogta nekem Klaus. – Szeretném, ha mindent elmesélnél, amit Selenánál megbeszéltetek.
- Menj oda és kérdezd meg tőlük. – mosolyogtam gúnyosan. Klaus közelebb lépet, de nem távolodtam el. És mikor ezt észre vette megállt.
- De az annyira macerás. Ahoz megint vissza kéne lépnem Alarick testébe, majd rávenni Damont, hogy mondja el. Sokkal egyszerűbb megtudnom tőled.
- Egyszerűbb lenne. – mondtam. – Ha mondanék valamit, de nem fogok.
- Szerintem fogsz. – mosolygott.- Mi lenne, ha ide hoznám pár ismerősödet, és előtted kínoznám meg őket.
Ne add be a derekad fenyegetésnek. Ha elhiszed, hogy sebezhetetlen vagy, az is leszel. – emlékeztettem magam.
- Kikre gondolsz? –kérdeztem teljesen nyugodttan.
- Ott van Damon, Stefan, Caroline, Bonnie, Jenna és az unokatestvéred Jeremy is. Na és ne felejtsük el kedvenc boszinkat Selenát sem.
- Nem érdekelnek.
- Hazudsz.
- Tényleg nem érdekelnek, nem vagyok ide való örülni, fogok, hogy megszabadítasz a húgom hozzá tartozóitól, már az agyamra mennek. – Klaus arcáról lefagyott a vigyor és egy szempillantás alatt előttem termet.
- Jó elhiszem, de a haláltól csak félsz. – mosolygott, majd egy gyors mozdulattal elterített az ágyon és rám feküdt, az egyik kezével támaszkodott, a másikkal a torkomat fogta.
- Nem! Csak az ragaszkodik az élethez, akinek céljai vannak.
- És neked nincsenek? – engedte el a torkom.
- Nem. Konkrét céljaim nincsenek.
- Jó, tehát nem lesz lelkiismeret furdalásom, hogyha feláldozlak ma este.
- Volt olyanod valaha? – kérdeztem ironikusan.
- Talán nem.
- Oké. Leszállnál rólam, ha már ezt ilyen szépen megbeszéltük? – lassan lekászálódott rólam, de a szemét rajtam tartotta. – Gondolom erre a 10 órára, már nem engedsz haza.
- Jól gondolod. Valójában el akartalak engedni, de nincs biztosíték, hogy nem szöksz el. Elena azért maradt, hogy Mystic Fallsot és a szeretteit védje, de téged ez nem érdekel.
- Be akarsz zárni egy lepukkant házba az őrült vámpírhasonmásommal, amíg te elrendezed a rituálét?
- Pontosan.
- És ha öngyilkos leszek?
- Nem leszel.
- Miből gondolod?
- Reménykedem.
- Tegyek a kedvedre, mi okból segítenék?
- Segíteni fogsz?
- Egy frászt. – vágtam rá, de eszembe jutott Selena terve.
- Mit akarsz érte? – próbált tárgyalni.
- Mi kéne ha este úgyis meghalok?
- Meg van. – vágta rá, majd visszatért egy kötéllel.
- Meg akarsz kötözni?
- Igen. – vágta rá, majd elkezdte kötözni a kezem, de nem hagytam. – Nyughass!
Klaus miután megkötözött rögtön elment. Kint már besötétedet. Elbeszélgettük Katherinevel az időt még vártam, de elaludtam.
Arra ébredtem, hogy valaki a nyakam csókolja.
- Most elképzeled, milyen lesz a vérem? – dünnyögtem.
- Dehogy. Csak gondolkodom. – kuncogott fel Klaus.
- És csak úgy tudsz gondolkodni, hogy rajtam fekszel?
- Nem, de mégis föl kellet ébresztenem és nem akadtam hidegvizet borítani arra, a gyönyörű nyakadra. – mondta, majd fölkelt és eloldozott, ekkor vettem észre, hogy nincs rajta póló, és jó kedvében sincs.
- Történt valami?
- Csak Damon Salvatore azt hiszi, hogy okosabb nálam. – kapott magára egy inget, majd oda jött hozzám és felrántott maga mellé. – De nem az és most, hogy haldoklik, majd rájön.
- Haldoklik? Kár érte, szép segge volt. – Klaus a mondatom végére elmosolyodott.
- Mehetünk? – nyújtotta a kezét, de én figyelemre se méltatva kimentem.
Csak azt figyeltem, hogy Klaus elkezd felém sétálni. Jenna és Jules pedig halottak, Stefan a földön.
- Készen állsz? – lépet mellém Klaus és a kezét nyújtotta, de rá se néztem, úgy sétáltam a boszorkány mellé. Klaus utánam jött, majd megállt mögöttem. Vártam a harapást, hallottam is, de nem éreztem. Kinyitottam a szemem, hogy lássam, mi folyik, de csak Klaus gondolkodó arcával találtam szembe magam.
- Mi az? – kérdeztem, mire a számba nyomta vérző csuklóját én kénytelen voltam nyelni. Amíg lenyeltem egy kortyvért újra a hátam mögé lépet és beleharapott a nyakamba és onnan a sötétség.
Kommikat és előbb lesz a friss, de 2 kommival csak későn lesz friss!
Remélem tetszett.<3
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó lett!!!!
Köcsög Klaus!! (bocs a csúnya szóért..)
ÁÁ még mindig nagyon tetszik Alejandra modora.:D
Remélem hamar lesz a kövi mert nagyon izgulok.
Puszi:
Zsófi.
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó lett :D
Bírom Klaust,hogy nem öli meg Alejandrát csak átváltoztatja :D
Remélem hamar hozod a kövit.Már nagyon várom.
Pussz Kate^-^
szia.
VálaszTörlésnagyon nagyon nagyon nagyon jó lett!!!!
kíváncsi vagyok a folytatásra siess vele!!!! :))
puszi
Katus
Szia!Nagyon tetszett!Csak nem vámpír lesz? :D
VálaszTörlés