12. Fejezet: Bonyodalom/ A titokzatos barátnő?

Alejandra

Dűlőre jutottam. Beszélnem kell Klausszal, mindenképpen. Lesz, ami lesz.

-         Klaus! – kiabáltam.

-         Ez elég gyors volt. – szólalt meg a hátam mögül. – Felfrissültek az emlékeid?

-         Szó szerint.

-         Visszatért pár emlék? – vált egy kicsit izgatottá a hangja. – Nataliaé?

-         Fogalmazhatunk így is.

-         Pontosabban?

-         Amikor a folyóparton kimondtad a nevét… - kezdtem.

-         Igen?

-         Bejött egy emlék mikor Natat bemutatták neked és az öcsédnek.

-         Emlékszel, hogy néztünk ki?

-         Elegánsan, egy bál volt. Vállig érő haj. – motyogtam csukott szemmel. – Cuki volt az öcséd.

Egyszer csak egy hatalmas morgást hallottam, majd a padlón találtam magam. Egyik keze a fejem fölé tekerte a saját kezeimet.

-         Mi van? Csak a kérdésedre válaszoltam. – sziszegtem.

-         Bizony azt tetted. – mosolygott és a másik kezével cirógatta az arcom. – Mond el, mire gondolsz.

-         Szabadságra.

-         Szeretnéd, hogy elengedjelek?

-         Persze! – vágtam rá.

-         Akkor menj szabad vagy.

-         Én nem csak a testi szabadságra gondolok.

-         Nem fogok lemondani rólad. Ne is várd. – ált fel engem eleresztve.

-         Ugyan miért nem?

-         Mert Natalia túl sokat jelent nekem.

-         És te neki? – kérdeztem.

-         Majd meglátjuk.

-         De addig is, ha keresnél, megtalálsz, a töri tanár lakásán.

-         Ne félj nem foglak. – azzal ott hagytam.

Este volt, amikor a Salvatore villába értem. Túl fáradt voltam még ahhoz is hogy át lépjem a küszöböt, de tudatnom kell velük, hogy élek. Hogy semmi bajom.

-         Hahó! – kiáltottam az ajtón beérve.

-         Alejandra?! – kiáltotta egy bársonyos hang.

-         Stefan! – öleltem meg.

-         Hol voltál? Aggódtunk.

-         Sajnálom. Itthon mi újság?

-         Semmi jó. – szontyolodott el.

-         Miért?

-         Damon egyre rosszabbul van. – motyogta.

-         Mi baja?

-         Vérfarkas harapás. Te nem is tudod! – kiáltott föl.

De igen, most már emlékszem Klaus mondta, hogy Damon haldoklik.

-         Láthatnám? – kérdeztem reménykedve.

-         A szobályában van, bár nem tetszik az ötlet.

-         Nem lesz semmi baj. – adtam egy puszit az arcára megvesztegetésként.

Majd fölmentem Damonhoz. De az a látvány, ami fogadott teljesen lesokkolt. Damon az ágyon feküdt talpig verejtékben és szinte alig tudott megmozdulni.

-         Damon. – suttogtam.

-         Katherine. Miért?

-         Damon, én vagyok Alejandra. Damon!  - kiabáltam. Fel kell, hogy ismerjen!

-         Katherine.

-         Shh… nyugodj meg. Megszerzem az ellenszert. Megígérem. – suttogtam, majd megcsókoltam.

Sebesen futottam végig a házon, de Stef elkapott.

-         Hová mész?

-         Az ellenszerért. Klaushoz.

-         Nem! És pont most este 9- kor? Őnem alszik? Kérlek, majd holna kitalálunk valamit. – fogott le.

-         Rendben, de nincs mit átbeszélni. Holnap megyek. Jó éjt Stefan. – indultam az emeletre, de megtorpantam. – Én nem is itt lakok.

-         Menj hozzám, én alszok a kanapén.

-         Biztos? – kérdeztem rá.

-         Biztos. Jó éjt neked is! És Alejandra?

-         Hmm?

-         Hol marad a jóét puszi? – kérdezte mosolyogva. Lerohantam adtam az arcára egy puszit, majd fel mentem.

Úgy döntöttem, mielőtt Klaushoz megyek, megkötöm az életbiztosításom. Mennyibe fog ez nekem kerülni. – sóhajtottam. Hát minél messzebb van annál drágább. Nagyon sokáig csörgött a telefon mire valami felvette.

-         Bonjour! – szólalt meg egy fáradt női hang.

-         Adriana? – kérdeztem reménykedve.

-         Oui. Á qui je parle ?

-         Beszélj angolul, egy kukkot se értek! – szóltam rá tudtam, hogy ő az mivel azt mondta „Oui” az, az igen.

-         Kivel beszélek?

-         Alejandra vagyok és te hol vagy?

-         Nem tudnánk ezt megbeszélni később, hívj föl este akkor olcsóbb is.

-         De hát este van. – akadtam ki.

-         Ott, itt reggel 7 óra.

-         Hol vagy? – kérdeztem.

-         Párizsban, szívem. – motyogta.

-         Kivel?

-         Egy Adonisszel. És miattad ki kellett jönnöm az erkélyre nehogy felébresszem.

-         Bocs, de sürgős.

-          Mi olyan sürgős drágám, fogd rövidre.

-         Ugye mindenkit ismersz erre felé?

-         Persze. A lényeg? – nem törődtem a bunkó viselkedésével, mert tudtam, hogy nem szereti, ha fölébresztik.

-         Nekem visszatérnek Natalia emlékei. Mint tudod Elena meghalt. Stefan kész káosz. Damont megharapta egy vérfarkas. Klaus pedig nem száll le rólam.

-         Várj! Klaus ott van? Alejandra húzd az időt. Mentsd meg Damont és Klaustól kérj haladékot. 2 nap múlva ott vagyok. Nyugodj meg! Hozok szuvenírt. Au revoir!

-         Szia!

Meg vagyok mentve. Az őrangyalom ide jön. Már csak az időt kell húznom valahogy Klausnál a többit Adriana elintézi. Lezuhanyoztam és lefeküdtem, majd kisvártatva elnyomott az álom.

Bocsi az eltünésem miatt remélem, azért megérdemlek 2-3 kommit! Főleg, mert az új lány feltűnésével rendesen felborzolom a kedélyeket.

Plusz infó a késésért: Adriana anyit elárulok, hogy nem véletlenül figyeli állandóan Alejandrát és nem véletlenül, akar vissza menni Klaus miatt. Ő is egy…

De ez majd kiderül remélem sok búzdító kommentet kapok.

U.I. : Bocs, hogy rövid lett, de most értem rá, és kész lett: 23:14 -kor.