2011. augusztus 17., szerda

Díj + A várva várt fejezet

Sziasztok újjabb díjat kaptam Dorkától. Nagyon, nagyon köszönöm neked. :)



Ime a szabályok:1.Tedd ki a logót a Blogodra.
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad.
3.Írj ki magadról 7 dolgot.
4. Küldd tovább 7 írónak( ne felejtsd el linkelni a blogjukat)
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.
Nos, az a hét dolog rólam:
  • Írok naplót. :)
  • imádok shopingolni és sétálni a városban
  • van egy kisöcsém aki nagyon rossz :P
  • anyukámmal élek, apukámat csak látogatom
  • Imádom a Black Eyed Peas- től a I GottaFeeling számot.
  • Kedvenc szinem a fekete és a sötét vörös :)
  • Imádom a rózsát az orhideát és a liliomot.
És akiknek  küldöm:
És a Várva Várt:



13. Fejezet: Megoldás

Alejandra

-         Ne szórakozz! Van ellenszere, vagy nincs? – léptem közelebb Klaushoz.
-         Had gondolkodjak. Talán ismerem az ellenszert. Kérdés, hogy meg-e mondom és, hogy te mit vagy hajlandó megadni érte.
-         Mit szeretnél?
-         Hmm, nehéz kérdés. – gondolkozott.
-         Ugyan fogadok, hogy ezerszer átgondoltad már. Sőt biztos vagyok benne, hogy elő is készítetted nekem. – mosolyogtam, mire előhúzott a farzsebéből egy üvegcsét.
-         Imádom a gondolkodás módodat. – szélesedett el a mosolya.
-         Szóval, mit kérsz érte?
-         Majd elmondom. Most vidd. – nyújtotta felém. Aztán elkapta a kezem. – Tartozol. Ne felejtsd el.
-         Nem fogom.
Később már a Salvatore birtok előtt álltam. Berohantam egyenesen Damon szobájába.
-         Alejandra. – suttogta.
-         Itt vagyok és az ellenszer is.
Miután megitta a vért, rögtön jobban lett. Lassan fölült és rám nézett.
-         Köszönöm. – suttogta. Majd egyre közelebb hajolt hozzám.
-         Damon. – jött be Stef. – Tudom mi az ellenszer.
-         Én is, Klaus vére. – nézett az plafonra Damon.
-         Honnan? – kérdezte.
-         Nem fontos, jól vagyok. – láttam rajtuk, hogy azért érdekelné őket, hogy mégis honnan van a vér, de nem szóltak. Úgy látszik nyugtom lesz. Egyelőre. Aztán megjön az én személyes őrangyalom.

2 nappal később

-         Háló? – vettem fel a telefont.
-         Alejandra. Hová menjek? – hallottam meg Ria hangját.
-         Hol vagy?
-         Georgiában.
-         A főtérre. Tudod, merre van?
-         Persze. Ott találkozunk. – tette le a kagylót.
Borzasztóan izgultam, vajon sokat változott. Nem hiszem. Tud majd segíteni? És, ha…
-         Szia drága! – szólalt meg egy csilingelő hang a hátam mögött.
-         Adriana!
-         Szia! – odarohantam és megöleltem.
-         Hiányoztál.
-         Te is nekem. – ölelt vissza. – De mi újság?
-         Damon meggyógyult. Klausról 2 napja nem hallottam.
-         Oké. Hol fogok aludni?
-         Nálam. Én úgyis a Salvatore házban lakok.
-         Oké. Irány a Gilbert ház. – mosolygott.
-         Nem először bemutatlak a Salvatore testvéreknek.
-         Jól ismerem őket. Nem akarok velük találkozni.
-         Oké. De nem…
-         Mit nem?
-         Előbb a Salvatore birtokra megyünk. – erősködtem.
-         Oké. De nagy meglepetésben lesz részed. Meg fogod tudni, ki vagyok valójában. Hívd, össze a csipet csapatot én meg lepakolok nálad. Fél óra múlva ott leszek. Szia!
Oké. – gondoltam. Fél óra múlva mindenki a házban volt. Az öcsém, a barátnőim, mindenki. Amikor megjött a vendégünk.

Adriana

-         Megjött. – hallottam meg Alejandra hangját az ajtó túloldaláról.
-         Sziasztok! – léptem be.
-         Szia! – ugrott a nyakamba védencem. Ahogy láttam Stefan és Damon nem kicsit, lepődtek meg.
 Miután egyesével ismertem meg mindenkit rátértünk a tárgyra. Alejandra mindent elmesélt, ami az elmúlt napokban tőrtént. De ekkor hirtelen megláttam egy is merős arcot.
-         Emily. – suttogtam, mire mindenki rám figyelt. És valóban Emily Bennetet, láttam. Teljes valójában.
-         Adriana. – mondta ki a nevem. Mire Jeremy ugrott egyett. Ő is látja?
-         Meg ölelnélek, de átmenne rajtad a kezem.
-         Állj! Mi folyik itt? – tért észhez az egyik Bennet lány.
-         Várj úgy érted, Emily itt van? – kérdezte Stefan. Lopva Jerre néztem, aki elfehéredett. Szóval nincs hozzászokva és titkolja.
-         Aham.
-         Hol? – kérdezte Damon. Látszott rajta, hogy hülyének néz.
-         Mellettem. És még a kérdésetek előtt, igen szellemeket látok.
Csönd telepedett a helységre. Mindenki hitetlenkedve bámult. Kivéve Jeremyt az ő szemében érdeklődés volt. Majd, Emily megszólalt:
-         Segítened kell nekik.
-         Ugyan miben? – kérdeztem vissza. Mire a kis csoport újra vett levegőt.
-         Klaus egy első, te is elsőnek számítasz…
-         De én nem vagyok teljesen az, mi a lényeg? – kérdeztem vissza.
-         Várj! - kezdte Jeremy - Te egy… - kezdte, de ha befejezi, felfedi magát így elhalgatott. Bátorítóan rámosolyogtam, majd folytattam.
-         Mit vársz tőlem? – kérdeztem flegmán.
-         Hogy tedd a dolgod, védd meg Elenát és mentsd meg a várost. Amúgy 1009 évesen. Igen is idősnek számítasz.
-         Meglátom, mit tehetek. – válaszoltam nyugodtan mire eltűnt.
-         Oké… Kezdjük az elején: Adriana Petrova vagyok. – nyújtottam ki a kezem. Mire az egyik Bennet megfogta.
-         Selena Bennet. – bólintott egyet, majd mosolyogva elengedett.
-         Bonnie. – biccentett a másik.
-         Caroline Forbes.
-         Jeremy Gilbert. – fogta, meg Jer a leengedett kezemet. Mire rámosolyogtam, amit ő viszonzott. Láttam Bonnie szemében az értetlenséget és egy csepp féltékenységet is. Vajon járnak? Stefan felém mozdult, majd rengeteg csodálattal a szemében megfogta a kezem.
-         Stefan Salvatore. – mondta lassan.
-         Várj… - kezdte Al. – Nem azt mondtad, hogy ismeritek egymást?
-         De, valójában így van. – mosolygott rám gúnyosan Damon. – De azért…
Vámpír sebességgel termett előttem, majd fogta meg a kezem. Természetesen Stefanéból kitépve. Amitől ő látszólag bosszús lett.
-         Damon Salvatore. – mutatkozott be, majd egy halkat morgott, hogy ne csak Stefant tüntessem ki a figyelmemmel. Felé fordultam, majd közönyösen bólintottam. Látszólag nem tetszett neki, hogy hidegen hagy, nagyon nem.
-         Szóval, honnan nem ismeritek egymást? - szólalt, meg Jer.
-         Kérdéseket a végén. Először elmondom, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt.
-         Azt hittem hallottuk, miért vagy itt. – motyogta Bonnie ellenségesen.
-         Barkobázzunk. – húztam az idegeket. – Találjátok ki hány éves vagyok.
-         Sok. – vágta rá Alejandra mosolyogva.
-         Igen.
-         300? – kérdezte Sel.
-         Nem.
-         Több? – kérdezett vissza.
-         Igen.
-         Több mint 600? – kérdezte Stef.
-         Igen.
-         Több mint 800? – szólalt meg Caroline.
-         Igen. – válaszoltam megint mire mindenki elképedt.
-         900? – szállt be Damon.
-         Nem.
-         Több?
-         Igen. – figyeltem, Jer arcát, ahogy mosolygott. Ő hallotta Emily utolsó mondatát.
-         1009? – kérdezte mosolyogva.
-         Igen. –mosolyogtam.
-         Honnan tudtad? – tudakolta Bonnie, mire, Jer csak válat vont.
-         1202- ban születtem és 1220- ban váltam vámpírrá.
-         Ki változtatott át?
-         Elijah. Volt akkoriban egy húgom…
-         Natalia Petrova?
-         Igen. – mosolyogtam. – Natalia Petrova az első Petrova. Gondolom Klaus föloldotta az átkot. – Bólintottak, majd folytattam. – Natalia és Klaus 1220 – ban találkoztak és eljegyezték egymást.
-         Szerették egymást? – kérdezte Alejandra.
-         Igen. Natalia reménytelenül beleszeretett Klausba. És elég valószínű, hogy Klaus is szerette, különben a boszorkányok nem Nat-ot választották volna az átok megkötésére. – ekkor megcsörrent Al telefonja. – Ki keres?
-         Klaus. – suttogta.
-         Vedd fel, de engem ne említs.
-         Klaus?
-         Pontosan. Mi lenne, ha felugranál hozzám? – kezdte, mire megjelent egy gúnyos mosoly a számon.
-         Most?
-         Persze. Gyere. Várlak. – majd letette.
-         Most mi lesz? – nézett rám kedvenc védencem könyörgően.
-         Mi lenne? Elmész.
-         De mi lesz, ha bántani akar vagy… vagy… - kezdet hisztérikus lenni, mire Dam és Stef mellé ugrottak.
-         Nem hinném, hogy bántani akar, de ott leszek a közelbe. Sikíts, ha valami baj van.
-         De azt mondtad, ne szóljak rólad.
-         Ne is. Jobb a meglepetés ereje, de ha kellek ott leszek.
-         Rendben. – bólintott.
-         Csak viselkedj úgy, ahogy én szoktam.
-         Oké. – mosolygott, majd elindult az ajtó felé. Hátranézett mire bólintottam.

Nagyon sajnálom a sok késést, de nagyon nem volt időm írni. De ígérem, hamarosan jön a friss. Mondjuk jövő héten. Még egyszer nagyon, nagyon köszönöm a díjat. Sziasztok. :)

u.i.:Kommit!

3 megjegyzés:

  1. Naa véégree!!! :D Ezt vártam már nem is tudom mióta xD xD Kiváncsi vagyok Klaus és Adriana találkozására :DD

    VálaszTörlés
  2. Végre!Már nagyon vártam a fejezetet!Kivi vagyok mit akar Klaus :D

    VálaszTörlés
  3. Szia! Most találtam rá a blogodra és megkell, hogy mondjam nekem nagyon tetszik /és nem csak azért mert TVD fan vagyok :)/. Láttam, hogy fönt az oldal elején írtad, hogy bétát keresel. Nos most van egy jelentkeződ a feladatra, mivel jelentkeznék. :)
    Siess a folytatással, mert már nagyon érdekel. :)
    NicoK95

    VálaszTörlés